Mi a pokol

“Jobban jár az, aki egyszerű sorban él, de van szolgája, mint az, aki magas rangúnak játssza magát, de eközben nincs kenyere.” Ez a vers a gonosz hajlamról szól, mivel az állandóan panaszkodik az emberek ellen. És a gonosz hajlam felemeli az ember szívét, és a vágyát büszkeséggel, és az ember vakon követi azt haját begöndörítve, fejét feldíszítve, ameddig a gonosz hajlam büszkeségre nem kap felette, és behúzza őt a pokolba.

Zohár mindenkinek, Vayislah (Jákov küldött) fejezet, 16. pont

Vajon nekünk is éreznünk kell a pokolnak ezt az állapotát, és a kabbalisták honnan tudnak erről?

Úgy, hogy ők azt maguk is átélték. Végül is lehetetlen a személynek bármit felfedeznie, hacsak nem a személyes tapasztalaton keresztül teszi azt.

Akkor mindannyiunknak keresztül kell menni a poklon?

Úgy tűnik, hogy igen. Mi először mindig belesüllyedünk a gonosz hajlamba, és csak utána fedezzük fel, hogy az valójában micsoda. Elsőre nem látjuk a gonoszt, ugyanis nem merülnénk el abban, ha észre vettük volna. Először az vonzó, ragyogó, csillogó és csodálatos, ennélfogva az önzőségünk megtéveszt minket.

Itt a Zohár egy olyan személyről beszél, aki lelkének különböző részeit vizsgálja meg.

Először is abban részt kell vennie, azt meg kell, hogy vizsgálja, és aztán ebből a belemerülésből, átélésből lesüllyed a pokol állapotába. Ez az állapot létezik minden egyes szinten, és erről szól az a vers, hogy „Nincs olyan igaz ember a földön, aki jót cselekszik és először nem követett volna el bűnt” (Ekleziastes 7:20). Amikor a személy abban az állapotban van, akkor tudja csak megvizsgálni azt a gonoszt, ami ott található, és akkor felfedezi, hogy a Teremtő segítsége nélkül képtelen bármit is tenni, és azt, hogy a saját gonosz hajlama miatt mennyit veszíthet.

Emlékeznünk kell arra, hogy minden egyes szó, amit a kabbalisták leírtak, saját személyes tapasztalatukon, elérésükön alapul: „Amit nem tudunk, azt nem nevezzük meg, nem határozzuk meg szó által.” (1)

A Zohár szerzői átélték mindezeket az állapotokat. Reménykedjünk abban, hogy mi ugyancsak képesek leszünk elérni ezeket az állapotokat. Végül is azok mind részei annak az útnak, mely az igazság felfedezéséhez vezet.

[1] Baal HaSulam, “A Kabbala Bolcseletenek Esszenciaja”