A monitor mögött

„Az ágak nyelvezete”, olyan Magasztos Erők kifejezése, melyek a mi világunkban működnek. Ezek az Erők mindenféle objektumokban, eseményekben vannak kifejezve, amik körülöttünk találhatók.

Mindez honnan származik?

Elképzelhetjük ezt úgy, mint a számítógép monitorját, ha pedig betekintenénk a monitor mögé, akkor ott nem látnánk semmilyen képet, hanem csak az elektronikus kapcsolatokat, amik létrehozzák a képet.

_____________________________________________________________

Spirituális Szikrák

Nem létezik egyetlen fűszál sem alul, mely ne rendelkezne egy jellel felül, mely lecsap rá, azt mondva neki: „növekedjél”.

—Midrash Rabba

____________________________________________________________________

Most pedig néhány történet következik a Bibliából „az ágak nyelvezetén” keresztül elmagyarázva:

Az Alma Története

Beszéljünk a Biblia teremtéstörténetéről.

A Közös Lélekben (Bennünk) létező megszerzés iránti vágy van „Évának” nevezve, az adakozás iránti vágy pedig „Ádámnak”. Az önzőség a „Kígyó”, mely a megszerzés iránti vágy a megszerzés szándékával, melyet mi „egonak” is nevezünk.

Az ego magához akarja ragadni az egész vágyat, hogy azt az önzőség felé vonzza. Ezt tekintjük úgy, hogy a „Kígyó” megközelítette „Évát”, és azt mondta neki : „Tudod mit, te képes vagy az egész megszerzés iránti vágyadat jó módon felhasználni.”

Ezek után „Éva” megközelítette „Ádámot” és azt mondta neki: „Tudod mit, meg van a lehetőségünk arra, hogy felemelkedjünk a legmagasztosabb világokba, sőt mit több ez az, amit a Teremtő akar tőlünk, ezért teremtett minket megszerzőknek.”

Majd „Éva” evett az almából, azaz a megszerzés iránti vágy csatlakozott az önzőséghez, a „Kígyóhoz”. Mivel neki ízlelt az, ezért azt gondolta, hogy:  ”Miért ne hívnám „Ádámot” is ehhez a finom ízhez?” Aztán így is cselekedett. Ennek eredményeképpen „Adam Harison” (Közös Lélek) teljes teste az összes vágyával együtt bemocskolódott a „Kígyó” (a megszerzés iránti vágy a megszerzés szándékával) szándéka által, és ebből alakult ki az eredendő bűn.

ABRAHÁM—Egyiptom és Izrael Között

Ábrám Mezopotámiában (a mai Irak területe) született, majd Izraelbe vándorolt,  ezután az éhínség miatt pedig Egyiptomba ment.

Ennek az utazásnak spirituális jelentősége van, mivel ezek a helyek szinteket és erőket jelképeznek.

Igazából ezek az ő vágyának a korrekcióját írják le.

Mezopotámia a kiinduló pont, ahol Ávrahám vágyai még önzőek voltak, mint ahogy a mi vágyaink is önzőek egyenlőre.

Izrael földje „az adakozás vágyának” van nevezve, tehát az a színtiszta adakozás vágya. Egyiptom pedig a Malchut, vagyis a megszerzés iránti vágy, s ez kizárólag önző vágyakból áll, ahol a Fáraó maga az önzőség abszolút jelképe.

_____________________________________________________________

Apróságok

A kabbalában Izrael nem földterületet jelent. Ez a név két szóból áll, Jasar (egyenesen) El (Isten vagy Teremtő). Ennélfogva egy kabbalista számára bárki, akiben felébred a vágy, hogy hasonlóvá akar válni a Teremtőhöz, az a személy Izrael részének van tekintve.

____________________________________________________________________

Av (Apa) Am (Nemzet) – az a nagy megszerzés iránti vágy, mely megjelent Ávrahamban, hogy ezeket a vágyakat kiegyensúlyozza; ő rendelkezett egy adakozási vággyal, mely garantálta azt, hogy az eredeti vágyai előbb-utóbb korrigálódnak. Minden egyes alkalommal amikor Ávrahám megnöveli az adakozás iránti vágyát, akkor közelebb költözik Izraelhez, míg amikor a megszerzés iránti vágya növekszik, akkor közelebb kerül Egyiptomhoz. Ezért van az, hogy az Izraelbe való vándorlás felemelkedésnek, míg az Egyiptomba való menetel leereszkedésnek van tekintve.

Az adakozás iránti vágy önmagában erőtlen; csak akkor vagyunk képesek adni a Teremtőnek, amikor elfogadjuk Tőle azt, amit Ő adakozni akar. Ebből kifolyólag Ávrahám megkérdezte, hogy : „Honnan tudhatom én azt, hogy képesek leszünk-e elérni ugyanazt az adakozási szintet, amely a Teremtőben létezik?”

Ávrahám képtelen volt megszerezni, vagy magának bármit elfogadni, mivel ő a színtiszta adakozás állapotában létezett. Emiatt a Teremtő az ő magzatait Egyiptomba helyezte, és megígérte neki, hogy ott utódai megszerzik majd a megszerzés iránti vágyat. Ávrahám ezzel a válasszal elégedett volt. A száműzés után, miután nemzete összekeveredett az Egyiptomiakkal, magukba szívva azok megszerzés iránti vágyait, nemzete képes lesz korrigálódni és megismerni azt, hogy hogyan lehetséges megszerezni az adakozás iránti vágy szándékával. Ez a spirituális elérési forma minta  mindenki számára, mely elvezet majd minket a végső korrekcióhoz.

A Biblia azt mondja, hogy Ávrahám leereszkedett Egyiptomba az éhínség miatt. Mindez az éhínség egyfajta spirituális éhségnek tekintendő, mivel ő adakozni akart, de nem volt mivel. Ávrahám számára az az állapot, ahol ő nem képes aktívan adakozni „éhínségnek” van nevezve. Mivel még nem rendelkezett a megszerzési vággyal, amire az adakozás iránti szándékot ráhelyezhette volna.

Ahogy a személy egyre nagyobb megszerzés iránti vágyhoz jut, az tekintendő úgy, hogy átéli az Egyiptomi száműzetést. Amikor ebből a száműzetésből hatalmas megszerző edényekkel jövünk ki, akkor elkezdhetjük azokat korrigálni, hogy azok az adakozás érdekében dolgozzanak.

Mózes Kötélhúzása A Fáraóval

A következő bibliai történet a kabbala perspektívájából: Mózes története.

A zsidók rabszolgasága a Fáraó uralma alatt nagyobb jelentőséggel bír, mint egy egyszeri történelem.

A Fáraó megálmodta, hogy a hét év bőséget majd hét év éhínség követ.

A „gazdagság” azt jelképezi először is, amikor az ember felfedez egy hatalmas vágyat a spiritualitásra, és ez végtelen boldogsággal önti el. Mindez azért van, mert azt hisszük, hogy képesek leszünk majd elérni a spiritualitást az önző vágyunkon keresztül, és hajlandóak vagyunk tanulni, olvasni, bármit megtenni ezért.

Az éhínség akkor kezdődik, amikor az ember kezdi megérteni, hogy képtelen elérni a spiritualitást, hacsak fel nem adja az egoját teljesen megszerezve a színtiszta adakozás tulajdonságát.

Viszont mi képtelenek vagyunk adakozni, csak egy vágyat tudunk arra építeni, ennélfogva két szék közé esünk, és ezt jelképezi az „Egyiptom állapota”.

Azért, hogy változás történjen a bennünk lévő belső „Fáraó” növekszik.

Ez a „Fáraó” a mi egonkat, az önzőségünket jelképezi. Elkezd negatív jelenségeket mutatni jelenlegi állapotunkkal kapcsolatban; és hogyha mi ezt valóban negatívumként, egy rossz állapotként érzékeljük, akkor készen állunk arra, hogy elmeneküljünk és a spiritualitásba rohanjunk; és odarohanjunk még akkor is, hogyha nyilvánvalóan semmiféle vonzót vagy jutalmat nem látunk még a spiritualitással kapcsolatban, de amikor az ego megmutatja nekünk, hogy mennyire gonosz és rabszolgaság alatt tart bennünket, akkor bármire készen állunk, hogy változzunk.

Mózes neve a Moseh (Húzás) szóból származik. Ez az a pont, ami minket kihúz Egyiptomból hasonlóan a Messiáshoz, ami ugyanebből a szóból ered.

Mózes érzése a személyen belül, mely szembekerül az egójával, az önzőségével, és azt mondja, hogy : „Én valóban úgy érzem, hogy el kell mennünk innen”.

A hatalmas erő, mely lökést ad nekünk az a „Fáraó”, és a kicsiny erő, ami húz minket előre az pedig „Mózes”. Ez a húzóerő a spiritualitásunk kezdete, amit a „szívben található pontnak” nevezünk.

Eszter (Klasszikus Happy-End) Története

Ez a történet a megszerzés iránti vágy végső korrekcióját írja le, ahol a megszerzés iránti vágy „Hámánnak” van nevezve és az adakozás iránti vágy pedig „Mordechájnak”.

Hámán egy lovon osztozkodik; ő az, aki először meglovagolja azt, majd megengedi Mordechájnak is, hogy a lóra üljön miközben ő mellette sétál.

Mindez azt jelképezi, hogy a megszerzés iránti vágyunk előbb-utóbb megadja magát az adakozás iránti vágynak átadva a gyeplőket.

„Eszter” (a héber  Hester, rejtettség szóból származik) a mennyek rejtett királyságát jelképezi. Ő rejtve van a Hásérossal, a Teremtővel együtt, mely Teremtő ebben a történetben látszólag se nem jó, se nem rossz. Az a személy, aki átélni nem tudja, hogy mi a helyes, és mi ami nem, azt sem tudja, hogy a Teremtő jó vagy rossz.

Eszter Mordecháj rokona, tehát az adakozás iránti vágyhoz tartozik.

Mordecháj Mózeshez hasonló, de egy másik spirituális állapotot jelképez:

az ember lelkén belül lévő Binah pontját hordozza magában, mely minket a fény felé vonz.

Amikor az adakozás iránti vágy megjelenik először még láthatatlan, vagyis rejtve marad, mint Eszter a királynő.

Mi kívülről nem tudjuk megítélni, hogy egy cselekedet valóban adakozó-e. Azonban, ha Mordecháj ül a lovon, akkor látjuk, hogy a megszerzés iránti vágyunk már képes korrigálni magát.

_____________________________________________________________

Apróságok

A héber naptár legboldogabb ünnepe a Purim, amikor elmeséljük Hámán és Mordecháj történetét. Ez az ünnep jelképezi a végső korrekciót, és gyakorlatilag követeli, hogy addig igyunk, amikor már képtelenek leszünk megmondani a különbséget Hámán és Mordecháj között. Azaz elmosódik a különbség az önzőség és az altruizmus között. Mindez azért van, mert a végső korrekciókor az összes vágy korrigálódik, és már minden a Teremtőnek való adakozás szándékával működik, ezért már nem számít, hogy melyik vággyal dolgozunk, mert bármit teszünk az az adakozás szándékával történik.

____________________________________________________________________