Minden a forma azonosságon keresztül érhető el

Baal Hasulam a Zohár könyvéhez írott bevezetőjéből 41. pont:

Tartsuk észben, hogy az összes világ valósága általában 5 világra oszlik: Adam Kadmon, Acilut, Beria, Yecira, Asszija

Ezek a világok a Teremtővel való belső meghitt, szoros kapcsolatunkat jelképezik, közelségünket az adakozáshoz. Mindez olyan, mintha keresztül tekintenénk egy prizmán. Ugyanakkor képesek vagyunk az adakozást egy bizonyos szintű Aviut-on (nyersességen) elfogadni a 0-4-es szintig. Összességében ezek mind az elérés szintjét jelképezik, ameddig nem valósítjuk meg a teljes összeolvadást.

Kérdés: Miért van szükségünk ezekre a világokra, ezekre a rejtettségekre?

Válasz: Annak érdekében, hogy fokozatosan felfedezzük a Teremtőt a Vele való formaazonosságon keresztül. Ez egy törvény. A valóságban bármilyen jelenség csak a Vele való formaazonosságon keresztül fedezhető fel. Mindaddig, amíg az önző természetünk által távol maradunk attól, és nem vagyunk azzal kompatibilisek, addig képtelenek vagyunk azt érezni. Amikor a szívben található pont felébred bennünk, akkor elkezdjük érezni az ellentétünket a Teremtővel, és csak ezután leszünk képesek elkezdeni emelkedni, és növelni ezt a kezdeti pontot, erősíteni a közelségünket a Teremtőhöz. Viszont addig teljesen el vagyunk szakítva a Teremtőtől az ego önzősége által, mivel Ő az Abszolút Adakozás, mi pedig az abszolút megszerzés vagyunk. Ezáltal semmilyen kapcsolatunk nincs Vele. Ez az, ahogy a formaazonosság törvénye működik.

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a formaazonosság szintje a másokhoz való érzékenységemet tükrözi?

Answer:

Igen. A hozzáállásom másokhoz, vagy az attitűdöm a Teremtőhöz az valójában egy és ugyanaz. A legfontosabb, hogy az irány tőlem kifelé induljon, a vektor tőlem kifelé mutasson.

Meg kell, hogy értsük, mi egyetlen állapotban létezünk, mely az Ein Sof (Végtelenség) világának van nevezve, vagy más néven: „Malchut de Ein Sof”; azonban el vagyunk választva ettől az alapvető létezéstől az 5 érzékszervünk ködösítése által.

Különböző szűrők (Masachim) gyengítik meg a Fényt az alapvető szint felől ugyanúgy, mint a szűrők, melyek eltakarják az Ein Sof világának érzékelését tőlünk. Emiatt pedig mi csak külső világokat érzékelünk, bár valójában minden belül történik. A valóság állandó, és ennek a világnak a formájában érzékeljük egyenlőre. Az egyetlen különbség az érzékszerveink gyengesége, zavartsága.

Kérdés: Hogyan lehetünk képesek élesíteni érzékszerveinket?

Válasz: Mindez a mások felé való érzékenységünkön múlik, ahogy elkezdünk egyre jobban érezni másokat; addig, amíg el nem kezdjük érezni, hogy a másik ugyanolyan fontos számunkra, mint saját magunk.

Az írás ennélfogva azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

– Megjegyzés: ez a 2013.04.14-én tartott reggeli kabbala leckéből egy részlet, ami a Zohár könyvéhez írott bevezetőről szólt.