Attaining The Worlds Beyond – Light that brings Correction

There are two kinds of Light of the Creator: the Light of knowledge, reason, and wisdom (called Ohr Hochma), and the Light of mercy, confidence, and unity (called Ohr Hassadim). In turn, Ohr Hochma comes in two types according to its action upon us

At first, when the Light arrives, we discover our own evil. Then, when we have discovered the evil, and realize that we should not use egoism, this same Light imparts strength towards those egoistic wishes, so that we can work (take pleasure) with them, but not for our own sake. Finally, when we gain the strength to overcome our own egoism, this same Light makes it possible for the corrected, formerly egoistic desires to take pleasure in altruism.

On the other hand, Ohr Hassadim bestows on us the desire “to give” rather than “to take” pleasure. For this reason, from the 320 uncorrected desires of the soul, the action of Ohr Hochma separates the 32 parts of Malchut (which are gradually sensed as spiritual ascents take place, just as the individual gradually comprehends the full depths of his evil and shudders at the realization of his own essence) from the desire to receive personal pleasure, because we have realized that egoism is our worst enemy.

The remaining 288 desires have neither an egoistic nor an altruistic direction, as they are simply sensations (like those of hearing, sight, etc.), which can be employed in any way we choose: either for ourselves or for others. Under the action of Ohr Hassadim, we develop a desire to work altruistically with all 288 sensations. This occurs after Ohr Hochma has replaced the 32 egoistic desires with the 32 altruistic desires.

A correction under the influence of the Light occurs without a sensation of pleasure derived from it. One only senses the difference in qualities between one’s own egoism and the magnificence of the Light. This alone is sufficient to break free of bodily desires. It is thus said, “I have created in you egoistical tendencies, and I created Kabbalah as its cure.”

But then, having corrected one’s desires, one begins to receive the Light in order to delight the Creator. This Light, also known as “Torah,” is called “The Names of the Creator,” because the individual receives into one’s self and soul a part of the Creator, and assigns names to the Creator in accordance with the pleasures received from the Light.

We can enter the spiritual world only by becoming completely unselfish (hafetz hesed).

This is the minimal prerequisite to ensure that no egoistic desires could ever seduce usl and thereby cause harm, because we want nothing for the self.

Without the protection of the altruistic tendencies with the quality of Ohr Hassadim, when we begin to receive the unbounded pleasure from the Upper Light, we will inevitably desire to gratify ourselves, and thus will bring about personal ruin; we will never be able to leave egoism for altruism. Our entire existence will consist of pursuing these pleasures, which are inaccessible to our egoistic desires.

But Ohr Hassadim, which imparts on us a striving toward altruism, cannot shine its Light into our egoistical desires. Egoistic desires are sustained by a spark of the Light within us that was forcibly put there by the Creator to resist the laws of the nature of spirituality. This enables us to maintain life in us because, without receiving any pleasure, human beings cannot survive.

If this spark of the Upper Light disappeared, we would immediately perish. Only by doing so could we break away from egoism and from our unfulfilled desire to be gratified, thereby bringing us absolute gloom and despair.

What is the reason that Ohr Hassadim cannot enter egoism? As was demonstrated earlier, the Light itself carries no distinction between Ohr Hochma or Ohr Hassadim, but the individual determines this distinction. An egoistic desire can begin to take pleasure in the Light, regardless of the Light’s origin; that is, it can begin to take pleasure in Ohr Hassadim for its own sake. Only a desire that has been prepared for altruistic actions can receive the Light in order to take pleasure in altruism; that is, to receive the Light as Ohr Hassadim.

An individual receives pleasure from three types of sensations: past, present, and future. The greatest pleasure is derived from the sensations of the future, because an individual begins to anticipate the pleasure in the present, that is, the pleasure is experienced in the present. In this way, anticipating and thinking about objectionable deeds are worse than the deeds themselves, because the anticipation prolongs the pleasure and occupies the thoughts of the individual for a long time.

Present pleasure is usually short in its span, in light of our petty and easily satisfied desires.

Past pleasure, on the other hand, can be repeatedly recalled in one’s mind and enjoyed. Thus, prior to engaging in an act of goodness, it is necessary to dedicate a lot of time to thinking and preparing for it. This allows us to take in as many different sensations as possible, so that later we can remember them in order to recreate our aspirations toward the spiritual.

Because egoism is the essence of our nature, we desire to delight in our lives. So if we are given from Above, into our desires, a small seed of a soul, which by its nature wishes to and tries to exist on anti-egoistical pleasures, then egoism can no longer motivate these types of actions. Thus, there is no more gratification from such a life.

This is because the soul gives us no rest, constantly reminding us that we are not living a true full life, but merely existing. As a result, we begin to see life as unbearable and full of suffering, because regardless of our actions, we are incapable of receiving pleasure. At the very least, we cannot be satisfied by anything, because the soul does not allow us to be satisfied. Thus it continues until egoism itself decides that there is no other solution but to listen to the voice of the soul, and to follow its directions. Otherwise, we will never be at peace.

This situation can be described as “the Creator bringing us back to Him against our will.” It is impossible for us to perceive even the smallest pleasure if we did not feel the lack of it beforehand. This lack of a desired pleasure is defined as “suffering.”

The ability to receive the Upper Light also requires a prior desire for it. For this reason, when we are learning, and during other actions, we should ask to feel a need for the Upper Light.

“There is none else but Him.” Everything that transpires is His desire, and all creations carry out His Will. The only difference is that there is a small group of people who carry out His Will because they so wish. The experience of unification of the Creator with the created is only possible when there exists a congruence of desires.

“A blessing” is defined as an outpouring of the Light of mercy (Ohr Hassadim) from Above, which is possible only when we are engaged in altruistic acts. It is said by the Kabbalists: “The needs of your people are great, but their wisdom is slight.” The needs are great precisely because the wisdom is slight.

Rabbi Yehuda Ashlag said: “Our state can be likened to the state of the King’s son, who was placed by his father in a palace filled with all kinds of treasures but with no light with which to see it all. So the son sits in the darkness and lacks only the light in order to possess the riches. He even has a candle with him (the Creator sends him the possibility to begin the advance toward Himself), as it is said: ’The soul of a human being is the candle of the Creator.’ One needs only to light it by his own desire.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “Although it is said that the goal of creation is incomprehensible, there is a great difference between its incomprehension by the wise man, and the ignorance of the simpleton.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “The law of the root and the branch implies that the lowest must reach the level of the highest, but the highest does not have to be like the lowest.”

All our work consists of the preparation to receive the Light. As Rabbi Yehuda Ashlag said: “The most important is the kli – vessel, even though kli without light is as lifeless as the body without the soul. Thus, we should prepare our kli in advance, so that when it receives the light it works properly. This can be likened to a man-made machine that operates on electricity. The machine will not work unless it is plugged into the electrical source, but the result of its work depends on the way the machine itself is made.”

In the spiritual world, all laws and desires are diametrically opposite to those of our world.

Just as in our world, it is extremely difficult to act contrary to knowledge and understanding, so in the spiritual world it is extremely difficult to progress with knowledge.

As Rabbi Yehuda Ashlag said: “It is said that when everyone stood during the service at the Temple, it was very crowded, but when everyone prostrated themselves, there was plenty of room.” The act of standing symbolizes the state of “greatness” of partzuf, the receiving of Light; whereas the act of prostrating is a state of “smallness” and represents the lack of Light.

In this lower state there was more room and a greater feeling of freedom, because in the state of the Creator’s concealment, those in the process of spiritual ascent feel the potential to advance against their reason, and this is the source of joy from their work.

Rabbi Yehuda Ashlag used to tell the story of a great Kabbalist of the last century, Rabbi Pinchas ,from the village of Korits. Rabbi Pinchas had no money even to buy Ari’s The Tree of Life,and was forced to teach children for half a year in order to earn the money needed to purchase this book. Even though it may appear that our bodies are an obstruction to our spiritual ascent, it only seems this way because we are not aware of the functions that the Creator assigned to them.

As Rabbi Yehuda Ashlag said: “Our body is like an anker (a part in a watch); even though the anker stops the watch, without it the watch would not work, it would not move forward.”

At another time, Rabbi Ashlag said: “In the barrel of a long-range shotgun there is a special threading which makes the exit of the bullet difficult, but precisely because of this threading the bullet flies farther and is more accurate.” In Kabbalah such a state is known as kishui.

Rabbi Yehuda Ashlag said: “Everyone is so accustomed to interpreting the Bible in accordance with the concepts of this world, that even when it is explicitly stated in the Bible, ’Guard your souls,’ it is still understood to mean the health of the body.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “An individual is in the spiritual state to the extent that he realizes that his egoistic desires are, in essence, the impure force.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “The lowest of the spiritual levels is attained when the spiritual becomes most important and comes before the material.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “In only one thing can a person display haughtiness; that is, in asserting that no one else can please the Creator more than he himself.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “The reward for keeping a Commandment is in gaining the perception of the One who commands it.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “The worries of this world are of no concern to those engaged in spiritual ascent, just as the person who is seriously ill does not worry about getting his salary, but only about surviving the illness.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “In the spiritual, as in our physical world, if something occurs to us because of circumstances that were beyond our control, this fact itself will not save us. For example, if someone inadvertently falls off a cliff, the mere fact that he fell, even though he did not want to fall, will not save him from dying.

The same is true in the spiritual world.” When Rabbi Yehuda Ashlag was sick, a doctor was called to come and see him. The doctor prescribed rest and peace, suggested that it was important to calm down the patient’s nerves, and remarked that if he was to engage in learning, he should choose something uncomplicated like The Psalms.

When the doctor left, Rabbi Yehuda commented, “It seems that the doctor thinks it possible to read The Psalms superficially, without looking for a deeper meaning.”

Rabbi Yehuda Ashlag said: “There is no place in between the spiritual, altruistic ’giving’ and the material, egoistic, impure ’receiving.’ If at every single moment a person is not bound to the spiritual, he forgets about it altogether and remains in the impure and physical state.”

It is said in the book, HaKuzari, that the King Kuzari, when it came time to select a religion for his people, turned to a Christian, to a Muslim, and finally to a Jew. When the King heard the Jew, he remarked that the Christian and the Muslim both promised him eternal heavenly life and great rewards in the world to come, after his death. On the other hand, the Jew spoke of the rewards for the observance of the Commandments and the punishment for disobeying them in this world.

But it seemed to the King that it was more important to be concerned with what he would receive in the world to come, after death, than with the way he should live his life in this world.

The Jew then explained that those who promise reward in the world to come, do so because they want to distance themselves from the falsehood in this manner, to conceal the lie and the meaning in their words. In a similar fashion, Rabbi Yehuda Ashlag explained that the words of Agra, the concept of yehudi (“Jew”) is the name for one who attained the entire spiritual world, the whole world to come, while in this world.

This is what Kabbalah promises us as a reward. All of the rewards of Kabbalah must be received while a person is in this world, specifically while in the body, to feel everything with one’s entire body.

Rabbi Yehuda Ashlag said: “When a person feels that the impure forces, that is, egoistic desires, begin to press him, this is the beginning of his spiritual liberation.” Rabbi Yehuda Ashlag said, commenting on the Kabbalah “All is in the hands of God, except the fear of God”: In respect to everything that a person asks of the Creator, the Almighty decides whether to grant that person what is asked of Him or not to grant it.

However, the request to grant one the ’fear of Heaven’ is not decided by the Creator, but if a person truly yearns to have the fear of God, he will surely be granted this request.”

A szűrő és a három vonal

Kiválasztott idézetek Michael Laitman blogjáról:

Mi a szűrő?

Egy kérdés amit kaptam: Mit jelent az, hogy szűrő, miből áll, és hogyan lehet felismerni?


A szűrő egy Erő, mely képessé teszi az embert arra, hogy másokra gondoljon saját maga helyett. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen másfajta gondolkodásmódot kapunk, egy új érzést, egy újfajta döntéshozást. Amikor ez megtörténik az olyan érzés, mintha újjászülettünk volna.

Mindez csodának van nevezve – az egyiptomi kivonulás csodájának. Ez az, amikor a személy kilép az önző vágyából, és hirtelen elkezd másokról gondoskodni. Az ember összes gondolata elkezd egy ilyen módon dolgozni.

Egyenlőre ez egy ijesztő változásnak tűnik, és ki akarná ezt valójában?

Mégis annak ellenére, hogy erről beszélgetünk, nagy félelmet kelt bennünk ez az érzés.

Azonban a Felső Fény lesz majd, ami ezt a belső változást végrehajtja bennünk. Én egyenlőre nem tudom, hogy hogyan fog majd megtörténni, egyszerűen csak megtörténik ugyanúgy, ahogy a Fény megteremtett minket. Ez a személyben lévő belső változás van csodának nevezve. A Fény képes csak ugyanezt az upgrade-t, felújítást megteremteni, mely megteremtette eredendő vágyunkat.

Hogyan működik a spirituális Maszach (szűrő)?

Kérdés: Hogyan működik a spirituális Maszach (szűrő)?

Válasz: Egyrészt a Masach nem engedi, hogy a Felső Fény behatoljon az önző vágyunkba, hogy azzal dolgozzon. Mindez azt jelenti, hogy az fenntartja a vágy feletti megszorítást.

Másrészt ez a szűrő fokozatosan rákényszeríti a Felső Fény adakozás képességét a mi vágyainkra, és azáltal, hogy leválaszt minket előző vágyainkról, képessé tesz arra, hogy megszerezzük az új, szeretet és adakozás iránti vágyat.

A Masach, azaz a szűrő a Lélek legfontosabb része.

Egy orosz nyelven adott Kabbala leckéből 2o16 December 18.-án

Mit jelent a munka a három vonalon?

Kérdés: Mit jelent a munka a három vonalon?

Válasz: A munka a három vonalon a teljes, kölcsönös kapcsolat két hajlam között.

A bal vonal az önző megszerzési vágy, mely a saját magunk iránti élvezetre vonatkozik. Fölé emelkedve a személy megszorítja, leállítja annak használatát.

A jobb vonalon való munka azt jelenti, hogy megkapjuk a Felső Fényt, és azáltal, hogy felhasználjuk képesek vagyunk magunk is az adakozás természetével dolgozni.

A középső vonal pedig a jobb -, és a bal vonal kombinációja bennünk. A helyes összetétellel képesek vagyunk felhasználni önzőségünket akkora mértékben, amennyire az rendelkezik az adakozás szándékával.

Egy orosz nyelven adott kabbala leckéből 2o16 December 18.-án

Válogatott kérdések a Zohár tanulásával kapcsolatban.

A Zohár könyvének a Segulá-ja (Ereje)

„Létezik egy másik, egy csodálatos erő benne. Bárkik, akik abba belemerülnek -még akkor is, ha nem értik azt, hogy miről is van írva -, megtisztulnak általa, és a felső fény közelebb kerül hozzájuk.”

Baal HaSulam, “A kabbala tanítása és annak eszenciája

KérdésNem pontosan értem, hogy ez a Segula (erő, vagy csodaszer) a Zohárban hogyan működik?

VálaszJelenlegi helyzetünkben még ezt nehéz megérteni, ezért is van az Segulának (erő vagy csodaszer) nevezve.

Tegyük fel, hogy nekem azt mondják, hogy egy helyben tízszer fel kell ugranom és a plafonon a lámpa bekapcsol. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a kapcsolat a kettő között. Esetleg a kapcsoló a padló alatt van, talán van egy számláló is, ami tízig számol, és a tizedik ugrás után felkapcsolja a lámpát. Viszont a kettő közötti kapcsolatról nem tudok semmit, mert az jelenleg rejtve van előlem. A kabbalában az ilyen rejtett kapcsolat van Segulának, azaz Erőnek, Csodaszernek nevezve.

Más szóval ez a Segula egy olyan törvény, ami a természetben létezik, de ezt a törvényt egyelőre nem ismerjük. Azok, akik már tanulmányozták magukat, és ezt a törvényt, ők mondják nekünk: „Hogyha mindezt felhasználod ilyen és olyan módon, akkor képes leszel azt aktivizálni. Egyelőre nem látod azt, de képes leszel rá.”

Amennyiben egy idegen lény egy másik bolygóról meglátogatná a Földet, akkor ha megnézne csecsemőt és egy újszülött borjút, akkor azt mondaná, hogy a borjúból lesz majd egy fontos személyiség, és a csecsemő kicsiny és tehetetlen marad. Azonban mi tudjuk, hogyha mindkettőnek megadjuk azt amire szüksége van, akkor az egyikből tehén, vagy ökör lesz, míg a másikból egy emberi lény. Ez a csoda, a csodaszer, azaz a Segula. Mi hozzászoktuk ahhoz, hogy ez valóban így történik, azonban ez ténylegesen egy csoda.

A kisgyermek, ahogy cseperedik és fejlődik, hirtelen elkezd érteni, reagálni és mindenféle cselekedeteket végrehajtani. Minden egyes nap új tulajdonságok jelennek meg benne.

Hogyan történik mindez? Végül is mi semmit nem tettünk azért, hogy ez megtörténjen. Hozzászoktunk, magától értetődőnek vesszük a fejlődés folyamatának létezését, pedig valójában ez az élet erejének a manifesztálódása, mely egy olyan spirituális erő, ami a teremtményekben cselekszik, és ilyen módon megmutatja magát.

Ugyanez történik a spirituális fejlődésünkkel is, ugyanis a spirituális fejlődés törvénye semmiben sem más, csak ez a fejlődési folyamat még mindig rejtve van tőlünk, mert mi még nem vagyunk ahhoz hozzászokva. Viszont az a nap, amikor az emberek elkezdik majd ezeket a spirituális törvényeket használni -ugyanúgy, mint bármelyik másik természeti törvényt-, már nincs messze tőlünk.

A kabbalisták elmesélik nekünk, hogy létezik egy erő a természetben, melynek a hatását képesek vagyunk magunkra vonni a Zohár könyvének tanulmányozása által. Minél inkább tanulmányozzuk azt, annál erősebbé, bölcsebbé, érzékenyebbé és megértőbbé válunk. Ezen a folyamaton keresztül, a spiritualitás megjelenik majd számunkra, mivel ennek a könyvnek megvan a képessége ahhoz, hogy megváltoztasson minket.

De akkor nem léteznek más könyvek, amik ugyanígy képesek megváltoztatni minket? De léteznek. Vannak más könyvek is, amik képesek megváltoztatni a valóságérzékelésünket, segítve minket, hogy az eddig elrejtett dimenziókat felfedezzünk. Viszont a Zohár könyvének a hatása erőteljesebb, ugyanakkor simább és lágyabb is a többi könyvekhez képest.

A vágyak világa

„A személy sötétben van, és mindig is sötétben volt. Amikor hirtelen fényt akarunk neki adni, akkor először csak egy kicsiny fényt szabad adnunk, mint a tű foka, aztán azt fokozatosan kell, hogy növeljük. Ennélfogva, egyre több fényt ragyogtathatunk rá, ameddig a fény megfelelően ragyog számára.”

Zohar Mindenkinek, VaYishlach [Jacob Küldött], 91. pont

Kérdés: Amennyiben én azt hallom, hogy minden bennem létezik, akkor hogyan viszonyuljak azokhoz, akik körülöttem vannak? Hogyan lássam a világot, hogyan vegyem figyelembe azokat, akik szeretnek engem, akik gyűlölnek? Általában, hogyan viszonyuljak mindahhoz, ami körülvesz engem?

Válasz: Meg kell értenünk, hogy létezik egy ideális állapot és létezik a jelenlegi valóság.

Az ideális állapot az, amit majd a jövőben fogunk felfedezni a korrigált állapotunkon keresztül. Ám egyenlőre mi csak tanuljuk azt, hogy létezik egy másik valóság, amiben minden majd magunkon belül történik. Azonban ez jelenleg nem valóságos számunkra, és lehet, hogy bármi, amit most elképzelünk, hogy az milyenné válik a jövőben, az egyáltalán nem olyan lesz, mint amikor meg is fogjuk látni.

Fogalmunk sincs arról, hogy az életünk, hogyan alakul majd át, amikor felfedezzük ezt a jövőbeni képet. Ez nem azt jelenti, hogy a világunk egy bizonyos mértékben megváltozik, hanem azt, hogy egy teljesen új világ jelenik majd meg előttünk. Emiatt, amikor a Zohár könyvét olvassuk, akkor le kell válasszuk magunkat mindarról, amit eddig ismertünk, és egyszerűen csak bele kell vetnünk magunkat a könyvbe. Ebben a pillanatban nem vagyunk képesek két világban párhuzamosan létezni. Egyenlőre még csak egyetlen világban tudunk élni.

Tehát le kell válasszuk magunkat a materiális valóságról, és meg kell próbálnunk egy új képet építeni, mint egy gyermek, aki növekedni akar. A gyermekek felnőtté akarnak válni bármilyen lehetséges módon. Az öltözködés-, és a viselkedés utánzásával azt akarják elérni, hogy mindenki felnőttnek lássa, és kezelje őket.

Nekünk ugyanígy el kell képzelni bármilyen lehetséges módon, hogy a Zohár könyve, a saját új világunkról beszél, és mi abban létezünk. Más szóval ez a könyv a belső tulajdonságainkat írja le, azokat amelyekben létezünk, és ezeken keresztül majd egy új valóságot fogunk látni. Ez a játék képes ránk vonni a korrekció fényének a hatását, és ennek eredményeképpen egy új világ jelenik majd meg számunkra.

Tehát amikor az új világ megjelenik, akkor ez a világ eltűnik, és akkor mi a mennyekbe fogunk repülni? Nem igazán. Egy új világot fogunk majd felfedezni a vágyainkon keresztül.

Két vágy – a sajátunk és a Teremtőé – fog majd megjelenni bennünk, egyik a másikkal szemben. Érezni fogjuk ezeket, és a kettő között leszünk a középső vonalon,  ezen keresztül ott fogjuk megtalálni a valódi „énünk”, és akkor semmi más nem fog létezni csak ez. A két ellentétes erő között létezek majd „én”.


A Tóra és a Zohár közötti különbség

„Nyisd meg a szemeimet, hogy megláthassam a Te Törvényed csodáit.” Milyen bolondok az emberek, mivel ők nem ismerik, és nem veszik figyelembe a Tórával való foglalkozást, de a Tóra az élet teljessége, és minden szabadság és minden jóság abban található.”

Zohar Mindenkinek, Hayei Sarah [Sára élete], 219. pont

Kérdés: Miért van szükségünk a Zohárra ha már rendelkezünk a Tórával?

Válasz: A Zohár a Tóra kabbalisztikus magyarázata. Mózes rakta le az alapokat, de a Tóra egy mélységesen elrejtett könyv. Csak egyetlen kód van benne, de az nagyon mély.

A Tóra az „ágak nyelvezetén” íródott, és ezt a kabbala bölcselete elmagyarázza nekünk, és segít minket abban, hogy olvashassuk a Tórát, és megérthessük azt, hogy Mózes mit is értett ez alatt.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy a Tórához úgy viszonyuljunk, mint valamiféle történelmi leíráshoz, mely egy ősi törzs életét írja le. A kabbala lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk a felső gyökereket, eredeteket mindezen keresztül, azokat az erőket, amelyek ebben a világban a megnyilvánuló cselekedeteket kiváltják.

A kabbalán keresztül képesek vagyunk felemelkedni azon erők hálózatába, melyek a  világunkat irányítják, és akkor onnan képesek leszünk majd korrigálni és igazgatni, irányítani a valóságot.

A Tóra úgy szolgál, mint egy korrekciós módszer, azok számára, akik Mózes ideje óta éltek egészen a Templom pusztulásáig. Ez a pusztulás az emberiségnek leszakadását jelképezi a spiritualitásról. Abban az időben nyilvánvalóvá vált, hogy Mózes Tórája milyen távol van tőlünk, mivel mi nem voltunk képesek magunkat azon keresztül korrigálni.

A Tóra az egyszerűen túl, egy rejtett módon van írva ahhoz, hogy egy segítővé, útmutatóvá váljon azon lelkek számra, akik visszazuhantak a korporalitásba, a fizikai világba.

Ez a zuhanás egy szükséget hozott létre egy másik segítő forrás megírására. Ez az az idő, amikor a Zohár könyve elkészült. Azonban a Zohár nem azok számára íródott, akik azokban a napokban éltek – a száműzetés kezdetén –, hanem a mi napjainkra, vagyis a száműzetés végére.


„Bánat szálljon azokra, akik azt mondják, hogy a Tóra irodalmi meséket mesél, és olyan értelmetlen szavakat, mint Ézsau vagy Lavan. Hogyha ez így lenne, akkor még ma se lennénk képesek az esztelen személy szavait törvénnyé változtatni, de még azokat sem, amelyek szebbek, mint az övé; és, ha a Tóra valóban a mindennapi dolgokra mutat, akkor még a világ uralkodói is rendelkeznek jobb dolgokkal, inkább kövessük őket, és azokat változtassuk törvénnyé valamilyen módon.

Azonban a Tóra szavai mind sokkal nagyobb jelentéssel bírnak.

A Felső Világ, és az Alsó Világ ugyanúgy van megítélve. Izrael alul megfelel a Felső Magasztos Angyalainak. A Magasztos Angyalokról írva van: „Ő, aki a szelet az Ő küldötteivé teszi, és amikor azok leereszkednek, akkor ők ennek a világnak a ruháiba öltöznek”.

Ha nem öltöztek volna evilági ruhákba, akkor nem lennének képesek megjelenni ebben a világban, és a világ nem lenne képes elviselni őket; és, hogyha ez így van a Magasztos Angyalokkal, az még inkább úgy van azzal a Törvénnyel, ami az összes Angyalokat és Világokat teremtette, amelyek mind ezért a Törvényért léteznek.

 Azonban amikor ez a Törvény lejött ebbe a világba, akkor a világ nem lett volna képes elviselni azt, hogyha az nem öltözött volna bele ezekbe a mindennapi, egyszerű ruházatokba, melyek ezek a mesék és oktalan emberek szavai.

Ennélfogva ez a történet a Tórában, a Tóra öltözete, és az, aki a ruhát veszi figyelembe, és nem az aktuális Tórát, akkor átkozott legyen az ő szelleme, és nem lesz része a következő világban.”

Zohar Mindenkinek BeHaalotcha [Amikor Te Felemelkedsz], 58-60. pontok


Ez a fejezet csak egy íz a Zohárból. Mi megpróbáltuk keresztül vinni Önt a Zohár idézetek olvasásán, hogy egyszerűbbé tegyük  a Zohár tanulását. A mellékletekben még találunk plusz Zohár idézeteket, valamint idézeteket a legnagyobb kabbalistáktól a Zohár tanulásának fontosságáról.

Hogyha mélyebbre akarna merülni Baal Hasulam szavaiba azzal kapcsolatban, hogy hogyan közelítsük meg a Zohár tanulását, akkor azt megtehetjük a mellékelt anyagokban, Baal Hasulam bevezetőiben a Zohár könyvéhez.

Még, ha úgy is érezzük, hogy igazából semmilyen érzést nem kapunk a Zohár olvasásától az interneten tanulható 10 lecke után, akkor is képesek leszünk majd érezni, hogy a Zohár hogyan befolyásol minket.

A Zohár tanulásának a benyomása valóban nagyon erőteljes, ahogy azt fent említettük. Mindez nem a személy megértési szintjétől függ, hanem attól az erőfeszítéstől, amit azért tesz, hogy felfogja azt, hogy a Zohár miről is beszél.

Egyszerűen csak oda kell figyelnünk, és éreznünk kell. Ez az egyetlen módja, hogy megismerjük a világot, a világunkat, valamint a spirituális világot.

A Zohár könyve egy életvonal, egy kötél, melyet a Teremtő dobott felénk. Amennyiben megragadjuk ennek a kötélnek a végét, akkor képesek leszünk felemelkedni egészen az Ein Sof végtelenség szintjéig.


„Milyen hatalmas a Te jóságod, melyet elrejtettél azok számára, akik félnek téged.

Milyen hatalmas a Te jóságod, azaz milyen magasztos és drága az a Felső Fény, mely „jónak” van nevezve.

Ez a rejtett fény, amellyel a Teremtő jót cselekszik a világban. Ő nem tagadja azt meg. minden egyes nap ezen keresztül van a világ fenntartva, és a világ azon áll.”

Zohar Mindenkinek, Emor [Mondjad], 3. pont


A barátok

Mind azok a barátok, akik nem szeretik egymást, eltávoznak a világból idejük előtt. Az összes barátok Rashbi idejében szerették a Lelket, és szerették a Szellemiséget közöttük. Ezért van az, hogy az ő generációjában a Tóra titkai feltárultak. Rabbi Shimon azt mondaná: „Mind azok a barátok, akik nem szeretik egymást azt okozzák maguknak, hogy letérjenek a helyes útról”. Sőt mi több, ők kárt okoznak a Tórában, mivel a Tórában szeretet, testvériség és igazság található.


Ávrahám szerette Izsákot, Izsák szerette Ávrahámot és ők összeölelkeztek. És mindkettőjüket Jákov megragadta, szeretettel, testvériséggel. És ők lelkeiket egymásnak adták. A barátoknak ugyanígy kell lenniük, és nem szabad károsítani őket, mivel amennyiben a szeretet hiányzik belőlük, akkor a pátriárkák, azaz Ávrahám, Izsák és Jákov értékét is károsítják. Mivel Ávrahám, Izsák és Jákov, a Chesed,, Gevurah és Tifferet.

Zohár mindenkinek, Ki Tisa (Amikor te magadhoz veszel) fejezet, 54. pont.


A Zohárt a kabbalisták egy csoportja írta. Ennélfogva azt csak egy csoport keretein belül lehet megérteni. Azért, hogy összekapcsolódjunk azzal, ami a könyvben rejtve van, más emberekkel kell összeolvadnunk, akik erre sóvárognak. Ekkor ezek az emberek együtt egy csoportot formálnak.

Csakis a közöttünk lévő kapcsolat tesz minket képessé arra, hogy megnyissuk a könyvet. Mivel mindaz amiről a könyv beszél az a lelkek között található. Amennyiben mi össze akarunk olvadni, akkor válnak a vágyaink „lelkekké”, és akkor a közöttük lévő kapcsolaton belül felfedezzük a Teremtőt, azt a Fényt, mely mindannyiunkat összeköt.


„Milyen jó is és kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak, egységben, ugyancsak.” Itt vannak ezek a barátok, ahogy elválaszthatatlanul együtt ülnek. Először olyan embereknek tűnnek, akik háborúzni akarnak egymással, akik meg akarják ölni egymást, és utána visszatérnek a testvéri szeretet állapotába.

A Teremtő ezt mondja róluk: „Milyen jó is és kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak, egységben, ugyancsak.”. Az a szó, hogy „ugyancsak”, a közöttük lévő Istenség jelenlétét jelzi. Sőt mi több, a Teremtő meghallja az ő szavaikat, boldog és elégedett velük.

És ti, a barátok, akik itt vagytok, ahogy összeolvadásban és szeretetben voltatok korábban, mostantól nem távolodtok majd el egymástól, egészen addig, ameddig a Teremtő örömét nem leli bennetek és békét nem hív rátok, és akkor a ti érdemetek által, béke lesz a világban. Ez a jelentése azoknak a szavaknak, hogy „A testvéreim, és a barátaim érdekében had mondjam, legyen béke bennetek”

Zohar Mindenkinek, Aharei Mot [A Halál Után], 65-66 pontok


Amennyiben nem figyelünk oda a közöttünk lévő egységre miközben a Zohárt olvassuk, akkor pont a lényegről fogunk lemaradni.

De várjunk csak! Mindeddig azt mondtuk, hogy nekünk ezeket a dolgokat, magunkon belül kell éreznünk. Azaz, hogy a Zohár által megemlített részleteket magunkon belül kell keresnünk. Most pedig azt mondjuk, hogy más barátokkal kell összeolvadnunk, egy rajtunk kívül lévő csoporttal.

Akkor nincs itt valamiféle ellentmondás?

A lényeg az, hogy a csoport sincs rajtunk kívül. Emlékeztetni kell magunkat minden egyes pillanatban, hogy mindaz, amit mi úgy érzünk, mintha az rajtunk kívül lenne, az valójában bennünk van

A bennünk levő “én” koncepcióját össze kell kössük a bennünk levő “mások” koncepciójával. Mi nem érzünk “másokat” akik a testünkön kivül léteznek. Ehelyett ők is bennünk vannak, a vágyainkon belül. Ez az ahogy a mi saját vágyaink vannak felosztva. Léteznek belső Kelim (edények) és külső Kelim (edények) és nekünk csak a közöttük levő kapcsolatot kell kijavitanunk. És a csoportban, körülöttünk levő emberek az elsők akiket mi képesek leszünk elsőként “magunkhoz” kapcsolni.

Éjszaka az ágyamon

“Éjszaka az ágyamon azt kerestem, akit a lelkem szeret.” Izrael gyülekezete a Teremtő előtt beszélt, a Teremtőtől a száműzetésről kérdezett, mivel most Izrael a többi nemzet között ül, gyermekeivel, és a porban fekszik, és mivel ő egy másik földön fekszik, egy tisztátlanban, ő azt mondta: „Én az ágyamon kérek, mivel én száműzetésben fekszem”, és a száműzetés van „éjszakának” nevezve. Ennélfogva, „Én azt kerestem, akit a lelkem szeret”, hogy Ő kimenekítsen engem ebből.

„Én Őt kerestem, de nem találtam Őt”, mivel az nem illik hozzá, hogy most egyesüljön velem, mivel azt Ő csak az Ő palotájában teszi, és nem pedig száműzetésben. „Én hívtam Őt, de Ő nem válaszolt nekem”, mivel én más nemzetek közt lakoztam, akik nem hallják az Ő hangját, csak az Ő fiai hallják azt. „Létezett olyan nemzet, mely meghallotta az Isten hangját?”

„Éjszaka az ágyamon” mondta Izrael gyülekezete, az Istenség „Az ágyamon én mérgessé váltam Ő előtte kérve Tőle, hogy egyesüljön velem, hogy boldogságot adjon nekem  a bal vonalról, hogy megáldjon engem a jobb vonalról és teljes boldogsággal a középső vonalról”. Amikor a Király, a Zeir Ampin egyesül Izrael gyülekezetével, számtalan igaz megörökli a szent örökségét, a Felső Fényeket, és számtalan áldás található a világban.

Zohár mindenkinek, Ki Tazria (Amikor a nő megtermékenyül), 1-3. pont.


A Zohár minden egyes szavát spirituális belső jelentésre kell fordítsuk, és nem szabad azokra a megszokott, fizikai értelemben tekintenünk. Amennyiben megmaradunk a korporális, fizikai jelentésnél, akkor lealacsonyítjuk a Tórát, a Felső Világból ebbe a világba, és a Zohár nem ezért lett írva. Nekünk arra kell törekednünk, vágynunk, hogy a Zoháron keresztül felemelkedjünk ebből a világból a Felső Világba.

Amennyiben el akarjuk érni a Zeir Ampint, a Teremtőt, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele, akkor keresztül kell mennünk azon a folyamaton, mely a Malchut de Acilutnak, vagy „Izrael gyülekezetének” van nevezve, azon lelkek gyűjteményén keresztül, melyek már közvetlenül egyesültek a Teremtővel, azaz a szereteten és az adakozáson keresztül. Nincs más módja ennek.

Amennyiben nem látom magamat, hogy korrigálom az összes törött lelket magamon belül, azokat mind elvíve a Teremtőhöz, a Teremtővel való kapcsolathoz és Zivughoz (Egyesülés), akkor „én” nem is létezem. Ez egy szükséges kép, amit állandóan magunk előtt kell, hogy tartsunk. Egyébként nem haladunk a helyes irányba.

Ugyanígy, az „én” azt jelenti, hogy magamra vettem az összes lélek összeolvasztásának a menetét. Ez az egyetlen módja annak, hogy kinyissam a Zohár könyvét. Miért? Mivel a Zohár ereje arra szolgál, hogy megtartsa az összeolvadást az „én” ezen részei között, melyek egyelőre úgy tűnnek nekem, mintha nem hozzám tartoznának.

A mélység fölötti kapu

“Noa ezen három fia a világ teljes fennmaradása… és az egész világ tőlük terjed ki. Az emberek összes lelkei tőlük származnak, mivel ők a Binah felső három színének a jelentése, a három vonal…

Amikor az a folyó, mely kiterjed az Édenből, a Zeir Ampin megöntözte a kertet, a Nukvát (Nő), akkor őt ezen három felső vonal erején keresztül öntözte meg, melyek a felső Bináhból származnak, és akkor a három szín, fehér, vörös és fekete ebből terjed ki…

És amikor betekintünk a szintekbe, akkor azt találjuk, hogy ezek a színek kiterjedtek, mindazon oldalakhoz, jobbra, balra és középre, ameddig be nem lépnek alulra, a Malchutba. Mint azoknak a kapuknak a huszonhét csatornája, mely a mélységet lefedi”

Zohár mindenkinek, Noa fejezet, 302-303. pont


Minél inkább hasonlóvá válunk a Fényhez, azaz az adakozás és szeretet tulajdonságához, annál inkább összekapcsolódunk vele, és felfedezzük annak bőségcsatornáit. Valójában mi most is az Ein Sof, a Végtelenség Világában vagyunk, de egyelőre az el van rejtve tőlünk a világok – Haalamot (Rejtettségek) – által, melyek bennünk léteznek, a vágyunkon belül, mivel az ellentétes az Ein Sof világának tulajdonságával.

A huszonhét betű a Malchut öt végső befejező betűivel, az az a huszonhét csatorna, mely a bőséget képes hozzá elvezetni. Azok lettek kapukként megteremtve, hogy lefedjék a Dinimet (Bíráskodást) a Malchutban, melyek „mélységeknek” vannak nevezve

Zohár mindenkinek, Noa fejezet, 303. pont

Mi magunk vagyunk azok, akik ezeket a csatornákat és kapukat építik a Malchut felett. Egyszer ezek a kapuk megnyitják az utat a Fény számára, máskor pedig lezárják, akár a szelepek, amik megnyílnak és lezárulnak a Fénnyel való hasonlóságuk mértékben. Erőfeszítéseinknek csak egyetlen célra kell irányulni, hogy az összes tulajdonságunkat hasonlóvá tegyük a spirituális tulajdonságokhoz, és azokon keresztül megkapjuk a Fényt.

Amekkora mértékben mi képesek vagyunk az önzőségünket a Fényhez hasonlóvá tenni, felfedezzük majd magunkon belül a Teremtő tulajdonságait, és a Teremtés alapgondolatát. Létezik egy különleges rész a Zohár könyvében, mely úgy van nevezve hogy Sarfa de Tzniuta (a Szerénység könyve), mely erről szól. Ezért lett az ugyancsak mondva, hogy „A bölcsesség a szerényekkel található” ( Proverb 11:2).

Mi a pokol

“Jobban jár az, aki egyszerű sorban él, de van szolgája, mint az, aki magas rangúnak játssza magát, de eközben nincs kenyere.” Ez a vers a gonosz hajlamról szól, mivel az állandóan panaszkodik az emberek ellen. És a gonosz hajlam felemeli az ember szívét, és a vágyát büszkeséggel, és az ember vakon követi azt haját begöndörítve, fejét feldíszítve, ameddig a gonosz hajlam büszkeségre nem kap felette, és behúzza őt a pokolba.

Zohár mindenkinek, Vayislah (Jákov küldött) fejezet, 16. pont


Vajon nekünk is éreznünk kell a pokolnak ezt az állapotát, és a kabbalisták honnan tudnak erről?

Úgy, hogy ők azt maguk is átélték. Végül is lehetetlen a személynek bármit felfedeznie, hacsak nem a személyes tapasztalaton keresztül teszi azt.

Akkor mindannyiunknak keresztül kell menni a poklon?

Úgy tűnik, hogy igen. Mi először mindig belesüllyedünk a gonosz hajlamba, és csak utána fedezzük fel, hogy az valójában micsoda. Elsőre nem látjuk a gonoszt, ugyanis nem merülnénk el abban, ha észre vettük volna. Először az vonzó, ragyogó, csillogó és csodálatos, ennélfogva az önzőségünk megtéveszt minket.

Itt a Zohár egy olyan személyről beszél, aki lelkének különböző részeit vizsgálja meg.

Először is abban részt kell vennie, azt meg kell, hogy vizsgálja, és aztán ebből a belemerülésből, átélésből lesüllyed a pokol állapotába. Ez az állapot létezik minden egyes szinten, és erről szól az a vers, hogy „Nincs olyan igaz ember a földön, aki jót cselekszik és először nem követett volna el bűnt” (Ekleziastes 7:20). Amikor a személy abban az állapotban van, akkor tudja csak megvizsgálni azt a gonoszt, ami ott található, és akkor felfedezi, hogy a Teremtő segítsége nélkül képtelen bármit is tenni, és azt, hogy a saját gonosz hajlama miatt mennyit veszíthet.

Emlékeznünk kell arra, hogy minden egyes szó, amit a kabbalisták leírtak, saját személyes tapasztalatukon, elérésükön alapul: „Amit nem tudunk, azt nem nevezzük meg, nem határozzuk meg szó által.” (1)

A Zohár szerzői átélték mindezeket az állapotokat. Reménykedjünk abban, hogy mi ugyancsak képesek leszünk elérni ezeket az állapotokat. Végül is azok mind részei annak az útnak, mely az igazság felfedezéséhez vezet.



[1] Baal HaSulam, “A Kabbala Bolcseletenek Esszenciaja”

A tengeri szörnyek

“Gyere velem a Fáraóhoz”, azt kellett volna mondania, hogy „menjél a Fáraóhoz”, de ő beengedte Mózest termeken belülre az egyik tengeri szörnyhöz, melyből számtalan szint származik. Mózes megijedt, és nem ment közelebb, kivéve azokhoz a Nílusokhoz, melyek az ő saját szintjei, de ő félt ettől a tengeri szörnytől, és nem ment közel hozzá, mivel látta, hogy az a magas gyökerekben gyökeredzik.

Mivel a Teremtő meglátta, hogy Mózes félt, és egyetlen felső, kijelölt küldött sem volt  közelebb hozzá, a Teremtő azt mondta: „Lásd én ellened vagyok Fáraó, Egyiptom királya, te vagy a nagy szörny, mely a folyók mélyén lakozik.”

A Teremtőnek háborút kellett vívnia ellene, és senki más ellen, ahogy az írva van: „Én és nem egy küldött”. És ők elmagyarázzák annak a szörnynek a bölcsességét, amely a Nílus mélyén rejtőzik azoknak, akik az „úton haladnak”, akik ismerik az ő mesterük titkait.”

Zohár mindenkinek, Bo (Gyere) fejezet, 36-38. pontig


A Zohár könyve rólunk szól. Elmagyarázza nekünk, hogy mi történik bennünk, és csakis bennünk, bár néha egy nagyon furcsa módon, amely úgy tűnik, mint egy esti mese, vagy valami történelmi könyv története.

Mi rendelkezünk tüdővel, vesével, léppel és más testrészekkel, de mindemellett érzéseinken belül nagyon sok vágy, tulajdonság, gondolat és hajtóerő található.

Más szavakkal a fizikai testen túl létezik bennünk egy emberi lény is.

Ki ez az emberi lény bennünk?

Amennyiben megnyitjuk a lelkeinket és megvizsgáljuk azokat, akkor megtaláljuk majd, hogy a Zohár szerzői miről írnak. A bennünk lévő emberi lényben olyan tulajdonságok találhatók, amiket úgy ismerünk, hogy „Mózes”, „Fáraó”, „szörnyek”, „Nílus” és így tovább. Ezeket mind magunkon belül kell megtalálnunk.

Mit kapunk azáltal, hogy ezeket a tulajdonságokat megkeressük magunkon belül?

Valójában semmit nem ad nekünk. Azonban azáltal, hogy megpróbáljuk ezeket a tulajdonságokat magunkon belül megtalálni, magunkra vonzunk a „Reformáló Fényt”, és ez az, amit nekünk akarnunk kell.

Nincs azzal probléma, hogyha valamit félre értünk. Még akkor is, ha mindent teljesen fordítva értünk az sem okoz semmilyen különbséget. Az egyetlen dolog, ami fontos nem más, mint az erőfeszítés.

Tegyük fel, hogy a személy kimegy a tanteremből a Zohár lecke után, és azt gondolja: „Nekem ez ma nagyon jól ment. Úgy éreztem, hogy valóban megértettem, hogy Mózes és a Fáraó mit is jelent magamon belül”.

Mégis ennek sincs semmi jelentősége, mert lehet, hogy legközelebb ugyanez a személy azt mondja: „Én ma semmit nem értettem, ez teljesen szárazon hagyott engem. Egy vagy két percen túl még csak fókuszálni sem tudtam”.

Azonban, pontosan ez a pár perc az, amit a személy a leckéből nyert.

Nem ok nélkül írta Baal Hasulam a Tíz Szfíra tanulmányának a bevezetésében, hogy a rejtettség állapotai azok, melyekben a személy képes valóban erőfeszítést tenni.

Az, aki erőfeszítést tesz a sötétség során, és úgy érzi, hogy mindez értelmetlen, meg kell hogy értse, hogy pontosan ezek az állapotok a legfontosabb állapotok. Amikor a személy keményen dolgozik anélkül, hogy bármit is kapna, ami felélénkíti az egóját, a büszkeségét, az értelmét anélkül, hogy úgy érezné, hogy valami jó spirituális fejlődéshez jutott. Pontosan azokat az állapotokat kell üdvözölni, amik szárazak és üresek, mivel ezeken az állapotokon keresztül növekszünk.

“És Isten megteremtette a hatalmas tengeri szörnyeket ”, mely a bálna és annak női társa. Az a szó, hogy szörny „héberül”a Jud betűje nélkül íródik, mivel ő megölte a nőt, és a Teremtő felemelte a nőt az igazakhoz. Ennélfogva csak egy szörny maradt, és az is jól ismert, hogy ez a bálna az egy színtiszta hal.

A bálna és az ő női párja nagyon magas gyökérről származnak. Mindez azért van, mivel a tenger az a Malchut, mely a Hochma részletéből származik, és a legfontosabb az összes tengeri teremtmények között a bálna. Ennek okán ő a Hochma teljessége a tengerben, bár ő nem közvetlenül a Hochmából terjed ki, hanem abból a Bináhból, mely visszatért a Hochmához, és ennek a Bináhnak a bal vonalából terjed ki a bálna, mely pont van a Suruk pontjának nevezve. Ezért lett írva róla „és Isten megteremtette a hatalmas tengeri szörnyeket”, mivel a Binah van Beriának (Teremtésnek) nevezve.

És mégis a helye nem maga a tenger által van meghatározva, mely a Malchut de Acilut. Ehelyett a helye a Beria világában lett megteremtve, az Acilut világán kívül, a Malchut de Acilut alatt, mely a tíz Nílust jelenti”

Zohar for All, Bo [Come], Item 39


Mit ad nekünk ez a kép, ha nem értjük meg azt, és nem is tudjuk, hogy hogyan kapcsolódik hozzánk. Baal Hasulam képes lett volna elmagyarázni a Zohár szövegét egy kicsit érzelmesebb stílusban, egy kicsit közelebb hozva hozzánk azon a magyarázatán túl, ami a kabbala nyelvezetére épül. Ehelyett ő helyet ad nekünk az erőfeszítésre, mivel pont az visz minket a célhoz, amikor keressük, hogy a jelentés mire szolgál, és az hol történik bennünk.

Mi most is az Ein Sof végtelen világában vagyunk, de ugyanakkor 125 rejtettség létezik a jelenlegi érzékelésünk és az Ein Sof között.

Meg kell próbálnunk érezni valós állapotunkat egyre színesebben, egyre tapinthatóbban, hogy „visszanyerjük eszméletünket”.

Ezt a történetet pontosan azért kaptuk, hogy nekifogjunk a keresésnek.

A keresés új tulajdonságokat és vizsgálatokat hoz majd létre bennünk, melyekkel elkezdünk olyan dolgokat érezni, amiket most képtelenek vagyunk. Ha ezt nem tesszük, akkor a spirituális érzékelés képessége nem fejlődik ki bennünk.

Szükség van egy erőfeszítésre a részünkről, ahogy az írva van: „A jutalom az erőfeszítéstől függ”.

Semmi más nincs itt mint az erőfeszítés, ezért lett az mondva: „Te keményen dolgoztál és találtál, azt hidd el”.

Mikor jön majd ez a találás?

Amikor a Felső Fény majd befolyásol minket a megfelelő módon, és a spirituális érzékelés ki lesz elégítve bennünk az első szint szerint.

A tudásnak itt nincs jelentősége, csakis a vágynak, az akaratnak van. Nekünk akarnunk kell, hogy érezzük azt, ami valójában történik, és nem a szavakkal kell foglalkoznunk. A „spirituális elérés”, ahogy azt Hazon Ish mondta: „mindez a Lélek finomságának egy magasztos hajlama” (Lábjegyzet, 1.pont)  .

Mindezt csakis a szív akaratával lehet elérni, intellektussal lehetetlen.

Szándékosan történt az, hogy a Zohár könyve ilyen érthetetlen nyelven íródott. Amikor megnyitjuk ezt a lezárt kaput, akkor lépünk be a spiritualitásba újra és újra, nap – nap után anélkül, hogy megértenénk mi is történik; haladunk egy olyan állapot felé, ahol hirtelen elkezdünk majd érezni valamit. Azon a ponton minden egyes szóra belső reakciók és válaszok ébrednek fel bennünk, és ezután mi elkezdjük természetszerűleg érezni, ahogy egy új valóság formálódik meg, és egy új világ épül fel bennünk.



[1] Rabbi Abraham Isaiah Karlitz 1878-1973. A hit és magabiztosság könyvéből

Ne félj te, Jákov férge

“A Teremtő a világ összes bálványimádó nemzetét kijelölt miniszterek alá helyezte, és azok mind saját isteneiket követik. Mindannyian vért ontanak, háborúznak, lopnak, házasságtörést végeznek és olyanokkal keverednek, és kárt okoznak és állandóan növelik erejüket és pusztításukat.

Izrael nem rendelkezik az erővel és a hatalommal, hogy legyőzze őket, kivéve a szájukkal, az imával, akár egy féreg, melynek az összes ereje és hatalma a szájában van, de a szájjal az mindent megtör, és ezért van Izrael egy „féreg”-nek nevezve:

„Ne félj te, Jákov férge”. A világban semmilyen teremtmény nem hasonlítható a selyemfonó féreghez, melyből a dicsősség összes ruházata származik, a királyok ruházata, és a fonás után ő magot vet, majd meghal. Később ugyanabból a magból ő újjá éled mint korábban, és ismételten él. Ugyanilyen Izrael, mint az a féreg, még akkor is amikor meghalnak, ők visszatérnek és úgy élnek a világban mint korábban.

Az ugyancsak mondva lett: „Mint az agyag az agyagműves kezében, ugyanígy Ti is Izrael háza vagytok az én kezeimben”. Ez az anyag az üveg, s még akkor is, amikor összetörik, az utána korrigálva van, és lehet úgy korrigálni, mint korábban. Ugyanígy van Izrael, bár ők meghalnak, ők utána újjá élednek.

Izrael Élet Fája, Zeir Anpin, és mivel Izrael gyermekei az Élet Fájához tapadnak, nekik mindig lesz életük, és felemelkednek majd a pórból és léteznek a világban”

Zohár mindenkinek – Vayishlah (Jákov küldött), 250-254.pontig


A szívben található pont az a belső hajlam, mely képes felébredni bármely személyben, bárhol is legyen annak érdekében, hogy a személy közvetlenül elérje a szeretet és a Teremtőnek való adakozás tulajdonságát.

Ez a pont van Izraelnek, Jasar-El-nek „Egyenesen a Teremtőhöz” nevezve. A többi önközpontú hajlamunk úgy van nevezve, hogy „világ nemzetei”.

A Teremtőhöz vezető úton a szívben található pont számtalan állapoton megy keresztül, ameddig végre meg nem lesz jutalmazva azzal, hogy az “Élet Fájához” tapadjon

Jákov, Ézsau, Lavan és Balaam

Mi magunkat tanulmányozzuk, és magunkon belül próbáljuk megtalálni az összes vizsgálatot és részletet, melyet a Zohár könyve leír.


“Ennélfogva azt kell mondjad az én uramnak, Ézsaunak: „azt mondja a te szolgád Jákov, én Lavannal éltem”. Jákov azonnal megnyílt, hogy rabszolgává tegye magát előtte, hogy Ézsau ne vegye figyelembe azt az áldást, mellyel apja megáldotta őt. Mivel Jákov elhagyta őket az utolsó napokra.

Mit látott Jákov, hogy Ézsauért küldött és azt mondta: „Én Lavannal éltem” ?

Mindezt egy Ézsau számára végzett küldetés miatt tette?

Ehelyett Lavan (az arameai), mint egy ’hang’ járt a világban, és egyetlen ember sem menekült meg tőle. Mivel ő a jövendőmondó volt és a legnagyobb bűvölő Beor apja volt, és Beor pedig Balaam apja volt, ahogy az írva van: „Balaam Beor fia a jövendőmondó”. Holott Lavan még kitűnőbb volt a jövendőmondásban és a varázslatban, mint ők, mégsem tudta Jákovot legyűrni, bár ő különböző módokon megpróbálta Jákovot elpusztítani. Ahogy az írva van: „egy vándorló arameai volt az én apám”. Ennek okán küldött Jákov Ézsauért, mondva neki „Én Lavannal éltem”, hogy tudassa vele erejét.

Az egész világ ismerte, hogy Lavan az a legnagyobb bölcsek, jövendőmondók és bűvölők között volt, tehát azt, akit Lavan el akart pusztítani, senki nem menthette meg. Továbbá mindaz, amit Balaam tudott az Lavantól származik. Írva van Balaamról: „mivel én tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott”. Ez még inkább így van Lavannal kapcsolatban, és az egész világ félte Lavant, és az ő mágiáját, ennélfogva az első szó amit Jákov, Ézsaunak küldött ez volt: „én Lavannal életem, és nemcsak rövid ideig, hanem neki húsz évig kellett Lavant elviselnie.”

Zohar Mindenkinek, VaYishlach [Jákov küldött], 21-23. pontok


Hogyha elképzeljük magunk előtt azokat a formákat és a magyarázatokat, amiket az iskolákban és életünkben általában hallottunk a Biblia történeteiről – például Jákovról, Ézsauról és az összes hasonló jól ismert névről -, és a Zohár tanulását azokkal közelítjük meg, akkor az nagyon összezavarhat minket, és nem tudunk arra koncentrálni, amit a Zohár valójában mond. (Lábjegyzet 1.pont)

Miközben olvasunk látszólag egy üres térbe kell kimennünk, mintha a világűrbe kerülnénk, ahol a Föld nem is létezik, mintha mi csak elképzelnénk azt, ami valaha a Földön történt. Végül is az idő, tér, mozgás mind illúzió, melyek csak a jelenlegi valóságérzékelésünkben léteznek.

Az a tény, hogy elképzelünk valakit, aki látszólag több ezer évvel ezelőtt élt, és utána  mindenféle régészeti ásatásokba kezdünk, és végzünk, mindez csak az értelmünkben történik. Mégis ezt „valóságnak” nevezzük.

Mi most akarjuk megváltoztatni ezt a valóságérzékelést, és a világot úgy akarjuk látni, mintha csak a vágyunkban, az akaratunkban létezne, ami valójában így is van.

Amióta megszülettünk ahhoz szoktunk, hogy az életünk filmjét egy ilyen módon lássuk, mintha látszólag valami létezne rajtunk kívül, azonban ez az egész film csak az akaratunkon, a vágyunkon belül történik. Nekünk most küzdenünk kell a megszokás ellen, és újra és újra meg kell győzni magunkat, hogy valójában mindez csak a vágyunkon és az akaratunkon belül történik.

Ez a megközelítés nem tagadja a valóságot, mivel a vágy maga a valóság. Még most is, amikor találkozunk valamivel, igazából egy vággyal találkozunk. Még az az érzés is, hogy valami rajtunk kívül történik, az is csak a vágynak a megjelenése. Olyan erők játéka ez, amelyek ily módon jelennek meg előttünk.

Minél inkább megpróbáljuk ezt a belső képet átélni, és a Zohár segítségével megpróbálni megállni, hogy ne zuhanjunk bele a jól ismert történelmi képekbe, amit a Biblia történetei adnak, annál inkább segít majd a Zohár minket, hogy a Tóra belsőségébe hatoljunk, a valódi Tórába, ami a valós valóságérzékelés.

A Zohár segít minket ebben.



[1] Mégis létezik egy nagyon szigorú feltétele annak hogyan alkalmazzuk ezt a bölcsességet – nem szabad elképzelt vagy korporális dolgokat materializálnunk, mivel akkor megszegjük azt a törvényt, hogy „nem készíthetsz magadnak egy faragott képmást, vagy bármilyen hasonlóságot”.

Baal Hasulam, Bevezető a tíz szfíra tanulmányához, 156. pont.