Éjszaka az ágyamon

“Éjszaka az ágyamon azt kerestem, akit a lelkem szeret.” Izrael gyülekezete a Teremtő előtt beszélt, a Teremtőtől a száműzetésről kérdezett, mivel most Izrael a többi nemzet között ül, gyermekeivel, és a porban fekszik, és mivel ő egy másik földön fekszik, egy tisztátlanban, ő azt mondta: „Én az ágyamon kérek, mivel én száműzetésben fekszem”, és a száműzetés van „éjszakának” nevezve. Ennélfogva, „Én azt kerestem, akit a lelkem szeret”, hogy Ő kimenekítsen engem ebből.

„Én Őt kerestem, de nem találtam Őt”, mivel az nem illik hozzá, hogy most egyesüljön velem, mivel azt Ő csak az Ő palotájában teszi, és nem pedig száműzetésben. „Én hívtam Őt, de Ő nem válaszolt nekem”, mivel én más nemzetek közt lakoztam, akik nem hallják az Ő hangját, csak az Ő fiai hallják azt. „Létezett olyan nemzet, mely meghallotta az Isten hangját?”

„Éjszaka az ágyamon” mondta Izrael gyülekezete, az Istenség „Az ágyamon én mérgessé váltam Ő előtte kérve Tőle, hogy egyesüljön velem, hogy boldogságot adjon nekem  a bal vonalról, hogy megáldjon engem a jobb vonalról és teljes boldogsággal a középső vonalról”. Amikor a Király, a Zeir Ampin egyesül Izrael gyülekezetével, számtalan igaz megörökli a szent örökségét, a Felső Fényeket, és számtalan áldás található a világban.

Zohár mindenkinek, Ki Tazria (Amikor a nő megtermékenyül), 1-3. pont.

A Zohár minden egyes szavát spirituális belső jelentésre kell fordítsuk, és nem szabad azokra a megszokott, fizikai értelemben tekintenünk. Amennyiben megmaradunk a korporális, fizikai jelentésnél, akkor lealacsonyítjuk a Tórát, a Felső Világból ebbe a világba, és a Zohár nem ezért lett írva. Nekünk arra kell törekednünk, vágynunk, hogy a Zoháron keresztül felemelkedjünk ebből a világból a Felső Világba.

Amennyiben el akarjuk érni a Zeir Ampint, a Teremtőt, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele, akkor keresztül kell mennünk azon a folyamaton, mely a Malchut de Acilutnak, vagy „Izrael gyülekezetének” van nevezve, azon lelkek gyűjteményén keresztül, melyek már közvetlenül egyesültek a Teremtővel, azaz a szereteten és az adakozáson keresztül. Nincs más módja ennek.

Amennyiben nem látom magamat, hogy korrigálom az összes törött lelket magamon belül, azokat mind elvíve a Teremtőhöz, a Teremtővel való kapcsolathoz és Zivughoz (Egyesülés), akkor „én” nem is létezem. Ez egy szükséges kép, amit állandóan magunk előtt kell, hogy tartsunk. Egyébként nem haladunk a helyes irányba.

Ugyanígy, az „én” azt jelenti, hogy magamra vettem az összes lélek összeolvasztásának a menetét. Ez az egyetlen módja annak, hogy kinyissam a Zohár könyvét. Miért? Mivel a Zohár ereje arra szolgál, hogy megtartsa az összeolvadást az „én” ezen részei között, melyek egyelőre úgy tűnnek nekem, mintha nem hozzám tartoznának.