Kategória archív: Reading Materials

A Zohár könyvének a Segulá-ja (Ereje)

„Létezik egy másik, egy csodálatos erő benne. Bárkik, akik abba belemerülnek -még akkor is, ha nem értik azt, hogy miről is van írva -, megtisztulnak általa, és a felső fény közelebb kerül hozzájuk.”

Baal HaSulam, “A kabbala tanítása és annak eszenciája ”

Kérdés: Nem pontosan értem, hogy ez a Segula (erő, vagy csodaszer) a Zohárban hogyan működik?

Válasz: Jelenlegi helyzetünkben még ezt nehéz megérteni, ezért is van az Segulának (erő vagy csodaszer) nevezve.

Tegyük fel, hogy nekem azt mondják, hogy egy helyben tízszer fel kell ugranom és a plafonon a lámpa bekapcsol. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a kapcsolat a kettő között. Esetleg a kapcsoló a padló alatt van, talán van egy számláló is, ami tízig számol, és a tizedik ugrás után felkapcsolja a lámpát. Viszont a kettő közötti kapcsolatról nem tudok semmit, mert az jelenleg rejtve van előlem. A kabbalában az ilyen rejtett kapcsolat van Segulának, azaz Erőnek, Csodaszernek nevezve.

Más szóval ez a Segula egy olyan törvény, ami a természetben létezik, de ezt a törvényt egyelőre nem ismerjük. Azok, akik már tanulmányozták magukat, és ezt a törvényt, ők mondják nekünk: „Hogyha mindezt felhasználod ilyen és olyan módon, akkor képes leszel azt aktivizálni. Egyelőre nem látod azt, de képes leszel rá.”

Amennyiben egy idegen lény egy másik bolygóról meglátogatná a Földet, akkor ha megnézne csecsemőt és egy újszülött borjút, akkor azt mondaná, hogy a borjúból lesz majd egy fontos személyiség, és a csecsemő kicsiny és tehetetlen marad. Azonban mi tudjuk, hogyha mindkettőnek megadjuk azt amire szüksége van, akkor az egyikből tehén, vagy ökör lesz, míg a másikból egy emberi lény. Ez a csoda, a csodaszer, azaz a Segula. Mi hozzászoktuk ahhoz, hogy ez valóban így történik, azonban ez ténylegesen egy csoda.

A kisgyermek, ahogy cseperedik és fejlődik, hirtelen elkezd érteni, reagálni és mindenféle cselekedeteket végrehajtani. Minden egyes nap új tulajdonságok jelennek meg benne.

Hogyan történik mindez? Végül is mi semmit nem tettünk azért, hogy ez megtörténjen. Hozzászoktunk, magától értetődőnek vesszük a fejlődés folyamatának létezését, pedig valójában ez az élet erejének a manifesztálódása, mely egy olyan spirituális erő, ami a teremtményekben cselekszik, és ilyen módon megmutatja magát.

Ugyanez történik a spirituális fejlődésünkkel is, ugyanis a spirituális fejlődés törvénye semmiben sem más, csak ez a fejlődési folyamat még mindig rejtve van tőlünk, mert mi még nem vagyunk ahhoz hozzászokva. Viszont az a nap, amikor az emberek elkezdik majd ezeket a spirituális törvényeket használni -ugyanúgy, mint bármelyik másik természeti törvényt-, már nincs messze tőlünk.

A kabbalisták elmesélik nekünk, hogy létezik egy erő a természetben, melynek a hatását képesek vagyunk magunkra vonni a Zohár könyvének tanulmányozása által. Minél inkább tanulmányozzuk azt, annál erősebbé, bölcsebbé, érzékenyebbé és megértőbbé válunk. Ezen a folyamaton keresztül, a spiritualitás megjelenik majd számunkra, mivel ennek a könyvnek megvan a képessége ahhoz, hogy megváltoztasson minket.

De akkor nem léteznek más könyvek, amik ugyanígy képesek megváltoztatni minket? De léteznek. Vannak más könyvek is, amik képesek megváltoztatni a valóságérzékelésünket, segítve minket, hogy az eddig elrejtett dimenziókat felfedezzünk. Viszont a Zohár könyvének a hatása erőteljesebb, ugyanakkor simább és lágyabb is a többi könyvekhez képest.

A vágyak világa

„A személy sötétben van, és mindig is sötétben volt. Amikor hirtelen fényt akarunk neki adni, akkor először csak egy kicsiny fényt szabad adnunk, mint a tű foka, aztán azt fokozatosan kell, hogy növeljük. Ennélfogva, egyre több fényt ragyogtathatunk rá, ameddig a fény megfelelően ragyog számára.”

Zohar Mindenkinek, VaYishlach [Jacob Küldött], 91. pont

Kérdés: Amennyiben én azt hallom, hogy minden bennem létezik, akkor hogyan viszonyuljak azokhoz, akik körülöttem vannak? Hogyan lássam a világot, hogyan vegyem figyelembe azokat, akik szeretnek engem, akik gyűlölnek? Általában, hogyan viszonyuljak mindahhoz, ami körülvesz engem?

Válasz: Meg kell értenünk, hogy létezik egy ideális állapot és létezik a jelenlegi valóság.

Az ideális állapot az, amit majd a jövőben fogunk felfedezni a korrigált állapotunkon keresztül. Ám egyenlőre mi csak tanuljuk azt, hogy létezik egy másik valóság, amiben minden majd magunkon belül történik. Azonban ez jelenleg nem valóságos számunkra, és lehet, hogy bármi, amit most elképzelünk, hogy az milyenné válik a jövőben, az egyáltalán nem olyan lesz, mint amikor meg is fogjuk látni.

Fogalmunk sincs arról, hogy az életünk, hogyan alakul majd át, amikor felfedezzük ezt a jövőbeni képet. Ez nem azt jelenti, hogy a világunk egy bizonyos mértékben megváltozik, hanem azt, hogy egy teljesen új világ jelenik majd meg előttünk. Emiatt, amikor a Zohár könyvét olvassuk, akkor le kell válasszuk magunkat mindarról, amit eddig ismertünk, és egyszerűen csak bele kell vetnünk magunkat a könyvbe. Ebben a pillanatban nem vagyunk képesek két világban párhuzamosan létezni. Egyenlőre még csak egyetlen világban tudunk élni.

Tehát le kell válasszuk magunkat a materiális valóságról, és meg kell próbálnunk egy új képet építeni, mint egy gyermek, aki növekedni akar. A gyermekek felnőtté akarnak válni bármilyen lehetséges módon. Az öltözködés-, és a viselkedés utánzásával azt akarják elérni, hogy mindenki felnőttnek lássa, és kezelje őket.

Nekünk ugyanígy el kell képzelni bármilyen lehetséges módon, hogy a Zohár könyve, a saját új világunkról beszél, és mi abban létezünk. Más szóval ez a könyv a belső tulajdonságainkat írja le, azokat amelyekben létezünk, és ezeken keresztül majd egy új valóságot fogunk látni. Ez a játék képes ránk vonni a korrekció fényének a hatását, és ennek eredményeképpen egy új világ jelenik majd meg számunkra.

Tehát amikor az új világ megjelenik, akkor ez a világ eltűnik, és akkor mi a mennyekbe fogunk repülni? Nem igazán. Egy új világot fogunk majd felfedezni a vágyainkon keresztül.

Két vágy – a sajátunk és a Teremtőé – fog majd megjelenni bennünk, egyik a másikkal szemben. Érezni fogjuk ezeket, és a kettő között leszünk a középső vonalon,  ezen keresztül ott fogjuk megtalálni a valódi „énünk”, és akkor semmi más nem fog létezni csak ez. A két ellentétes erő között létezek majd „én”.

 

A Tóra és a Zohár közötti különbség

„Nyisd meg a szemeimet, hogy megláthassam a Te Törvényed csodáit.” Milyen bolondok az emberek, mivel ők nem ismerik, és nem veszik figyelembe a Tórával való foglalkozást, de a Tóra az élet teljessége, és minden szabadság és minden jóság abban található.”

Zohar Mindenkinek, Hayei Sarah [Sára élete], 219. pont

Kérdés: Miért van szükségünk a Zohárra ha már rendelkezünk a Tórával?

Válasz: A Zohár a Tóra kabbalisztikus magyarázata. Mózes rakta le az alapokat, de a Tóra egy mélységesen elrejtett könyv. Csak egyetlen kód van benne, de az nagyon mély.

A Tóra az „ágak nyelvezetén” íródott, és ezt a kabbala bölcselete elmagyarázza nekünk, és segít minket abban, hogy olvashassuk a Tórát, és megérthessük azt, hogy Mózes mit is értett ez alatt.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy a Tórához úgy viszonyuljunk, mint valamiféle történelmi leíráshoz, mely egy ősi törzs életét írja le. A kabbala lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk a felső gyökereket, eredeteket mindezen keresztül, azokat az erőket, amelyek ebben a világban a megnyilvánuló cselekedeteket kiváltják.

A kabbalán keresztül képesek vagyunk felemelkedni azon erők hálózatába, melyek a  világunkat irányítják, és akkor onnan képesek leszünk majd korrigálni és igazgatni, irányítani a valóságot.

A Tóra úgy szolgál, mint egy korrekciós módszer, azok számára, akik Mózes ideje óta éltek egészen a Templom pusztulásáig. Ez a pusztulás az emberiségnek leszakadását jelképezi a spiritualitásról. Abban az időben nyilvánvalóvá vált, hogy Mózes Tórája milyen távol van tőlünk, mivel mi nem voltunk képesek magunkat azon keresztül korrigálni.

A Tóra az egyszerűen túl, egy rejtett módon van írva ahhoz, hogy egy segítővé, útmutatóvá váljon azon lelkek számra, akik visszazuhantak a korporalitásba, a fizikai világba.

Ez a zuhanás egy szükséget hozott létre egy másik segítő forrás megírására. Ez az az idő, amikor a Zohár könyve elkészült. Azonban a Zohár nem azok számára íródott, akik azokban a napokban éltek – a száműzetés kezdetén –, hanem a mi napjainkra, vagyis a száműzetés végére.

 

„Bánat szálljon azokra, akik azt mondják, hogy a Tóra irodalmi meséket mesél, és olyan értelmetlen szavakat, mint Ézsau vagy Lavan. Hogyha ez így lenne, akkor még ma se lennénk képesek az esztelen személy szavait törvénnyé változtatni, de még azokat sem, amelyek szebbek, mint az övé; és, ha a Tóra valóban a mindennapi dolgokra mutat, akkor még a világ uralkodói is rendelkeznek jobb dolgokkal, inkább kövessük őket, és azokat változtassuk törvénnyé valamilyen módon.

Azonban a Tóra szavai mind sokkal nagyobb jelentéssel bírnak.

A Felső Világ, és az Alsó Világ ugyanúgy van megítélve. Izrael alul megfelel a Felső Magasztos Angyalainak. A Magasztos Angyalokról írva van: „Ő, aki a szelet az Ő küldötteivé teszi, és amikor azok leereszkednek, akkor ők ennek a világnak a ruháiba öltöznek”.

Ha nem öltöztek volna evilági ruhákba, akkor nem lennének képesek megjelenni ebben a világban, és a világ nem lenne képes elviselni őket; és, hogyha ez így van a Magasztos Angyalokkal, az még inkább úgy van azzal a Törvénnyel, ami az összes Angyalokat és Világokat teremtette, amelyek mind ezért a Törvényért léteznek.

 Azonban amikor ez a Törvény lejött ebbe a világba, akkor a világ nem lett volna képes elviselni azt, hogyha az nem öltözött volna bele ezekbe a mindennapi, egyszerű ruházatokba, melyek ezek a mesék és oktalan emberek szavai.

Ennélfogva ez a történet a Tórában, a Tóra öltözete, és az, aki a ruhát veszi figyelembe, és nem az aktuális Tórát, akkor átkozott legyen az ő szelleme, és nem lesz része a következő világban.”

Zohar Mindenkinek BeHaalotcha [Amikor Te Felemelkedsz], 58-60. pontok

***

Ez a fejezet csak egy íz a Zohárból. Mi megpróbáltuk keresztül vinni Önt a Zohár idézetek olvasásán, hogy egyszerűbbé tegyük  a Zohár tanulását. A mellékletekben még találunk plusz Zohár idézeteket, valamint idézeteket a legnagyobb kabbalistáktól a Zohár tanulásának fontosságáról.

Hogyha mélyebbre akarna merülni Baal Hasulam szavaiba azzal kapcsolatban, hogy hogyan közelítsük meg a Zohár tanulását, akkor azt megtehetjük a mellékelt anyagokban, Baal Hasulam bevezetőiben a Zohár könyvéhez.

Még, ha úgy is érezzük, hogy igazából semmilyen érzést nem kapunk a Zohár olvasásától az interneten tanulható 10 lecke után, akkor is képesek leszünk majd érezni, hogy a Zohár hogyan befolyásol minket.

A Zohár tanulásának a benyomása valóban nagyon erőteljes, ahogy azt fent említettük. Mindez nem a személy megértési szintjétől függ, hanem attól az erőfeszítéstől, amit azért tesz, hogy felfogja azt, hogy a Zohár miről is beszél.

Egyszerűen csak oda kell figyelnünk, és éreznünk kell. Ez az egyetlen módja, hogy megismerjük a világot, a világunkat, valamint a spirituális világot.

A Zohár könyve egy életvonal, egy kötél, melyet a Teremtő dobott felénk. Amennyiben megragadjuk ennek a kötélnek a végét, akkor képesek leszünk felemelkedni egészen az Ein Sof végtelenség szintjéig.

____________________________________________________________________

„Milyen hatalmas a Te jóságod, melyet elrejtettél azok számára, akik félnek téged.

Milyen hatalmas a Te jóságod, azaz milyen magasztos és drága az a Felső Fény, mely „jónak” van nevezve.

Ez a rejtett fény, amellyel a Teremtő jót cselekszik a világban. Ő nem tagadja azt meg. minden egyes nap ezen keresztül van a világ fenntartva, és a világ azon áll.”

Zohar Mindenkinek, Emor [Mondjad], 3. pont

“Éjszaka az ágyamon azt kerestem, akit a lelkem szeret.” Izrael gyülekezete a Teremtő előtt beszélt, a Teremtőtől a száműzetésről kérdezett, mivel most Izrael a többi nemzet között ül, gyermekeivel, és a porban fekszik, és mivel ő egy másik földön fekszik, egy tisztátlanban, ő azt mondta: „Én az ágyamon kérek, mivel én száműzetésben fekszem”, és a száműzetés van „éjszakának” nevezve. Ennélfogva, „Én azt kerestem, akit a lelkem szeret”, hogy Ő kimenekítsen engem ebből.

„Én Őt kerestem, de nem találtam Őt”, mivel az nem illik hozzá, hogy most egyesüljön velem, mivel azt Ő csak az Ő palotájában teszi, és nem pedig száműzetésben. „Én hívtam Őt, de Ő nem válaszolt nekem”, mivel én más nemzetek közt lakoztam, akik nem hallják az Ő hangját, csak az Ő fiai hallják azt. „Létezett olyan nemzet, mely meghallotta az Isten hangját?”

„Éjszaka az ágyamon” mondta Izrael gyülekezete, az Istenség „Az ágyamon én mérgessé váltam Ő előtte kérve Tőle, hogy egyesüljön velem, hogy boldogságot adjon nekem  a bal vonalról, hogy megáldjon engem a jobb vonalról és teljes boldogsággal a középső vonalról”. Amikor a Király, a Zeir Ampin egyesül Izrael gyülekezetével, számtalan igaz megörökli a szent örökségét, a Felső Fényeket, és számtalan áldás található a világban.

Zohár mindenkinek, Ki Tazria (Amikor a nő megtermékenyül), 1-3. pont.

 

A Zohár minden egyes szavát spirituális belső jelentésre kell fordítsuk, és nem szabad azokra a megszokott, fizikai értelemben tekintenünk. Amennyiben megmaradunk a korporális, fizikai jelentésnél, akkor lealacsonyítjuk a Tórát, a Felső Világból ebbe a világba, és a Zohár nem ezért lett írva. Nekünk arra kell törekednünk, vágynunk, hogy a Zoháron keresztül felemelkedjünk ebből a világból a Felső Világba.

Amennyiben el akarjuk érni a Zeir Ampint, a Teremtőt, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele, akkor keresztül kell mennünk azon a folyamaton, mely a Malchut de Acilutnak, vagy „Izrael gyülekezetének” van nevezve, azon lelkek gyűjteményén keresztül, melyek már közvetlenül egyesültek a Teremtővel, azaz a szereteten és az adakozáson keresztül. Nincs más módja ennek.

Amennyiben nem látom magamat, hogy korrigálom az összes törött lelket magamon belül, azokat mind elvíve a Teremtőhöz, a Teremtővel való kapcsolathoz és Zivughoz (Egyesülés), akkor „én” nem is létezem. Ez egy szükséges kép, amit állandóan magunk előtt kell, hogy tartsunk. Egyébként nem haladunk a helyes irányba.

Ugyanígy, az „én” azt jelenti, hogy magamra vettem az összes lélek összeolvasztásának a menetét. Ez az egyetlen módja annak, hogy kinyissam a Zohár könyvét. Miért? Mivel a Zohár ereje arra szolgál, hogy megtartsa az összeolvadást az „én” ezen részei között, melyek egyelőre úgy tűnnek nekem, mintha nem hozzám tartoznának.

“Jobban jár az, aki egyszerű sorban él, de van szolgája, mint az, aki magas rangúnak játssza magát, de eközben nincs kenyere.” Ez a vers a gonosz hajlamról szól, mivel az állandóan panaszkodik az emberek ellen. És a gonosz hajlam felemeli az ember szívét, és a vágyát büszkeséggel, és az ember vakon követi azt haját begöndörítve, fejét feldíszítve, ameddig a gonosz hajlam büszkeségre nem kap felette, és behúzza őt a pokolba.

Zohár mindenkinek, Vayislah (Jákov küldött) fejezet, 16. pont

 

Vajon nekünk is éreznünk kell a pokolnak ezt az állapotát, és a kabbalisták honnan tudnak erről?

Úgy, hogy ők azt maguk is átélték. Végül is lehetetlen a személynek bármit felfedeznie, hacsak nem a személyes tapasztalaton keresztül teszi azt.

Akkor mindannyiunknak keresztül kell menni a poklon?

Úgy tűnik, hogy igen. Mi először mindig belesüllyedünk a gonosz hajlamba, és csak utána fedezzük fel, hogy az valójában micsoda. Elsőre nem látjuk a gonoszt, ugyanis nem merülnénk el abban, ha észre vettük volna. Először az vonzó, ragyogó, csillogó és csodálatos, ennélfogva az önzőségünk megtéveszt minket.

Itt a Zohár egy olyan személyről beszél, aki lelkének különböző részeit vizsgálja meg.

Először is abban részt kell vennie, azt meg kell, hogy vizsgálja, és aztán ebből a belemerülésből, átélésből lesüllyed a pokol állapotába. Ez az állapot létezik minden egyes szinten, és erről szól az a vers, hogy „Nincs olyan igaz ember a földön, aki jót cselekszik és először nem követett volna el bűnt” (Ekleziastes 7:20). Amikor a személy abban az állapotban van, akkor tudja csak megvizsgálni azt a gonoszt, ami ott található, és akkor felfedezi, hogy a Teremtő segítsége nélkül képtelen bármit is tenni, és azt, hogy a saját gonosz hajlama miatt mennyit veszíthet.

Emlékeznünk kell arra, hogy minden egyes szó, amit a kabbalisták leírtak, saját személyes tapasztalatukon, elérésükön alapul: „Amit nem tudunk, azt nem nevezzük meg, nem határozzuk meg szó által.” (1)

A Zohár szerzői átélték mindezeket az állapotokat. Reménykedjünk abban, hogy mi ugyancsak képesek leszünk elérni ezeket az állapotokat. Végül is azok mind részei annak az útnak, mely az igazság felfedezéséhez vezet.

[1] Baal HaSulam, “A Kabbala Bolcseletenek Esszenciaja”