A benyomás, mely a Zohár olvasásból származik

„ A Zohár nyelvezete gyógyítja a lelket, még akkor is, ha a személy nem is érti, hogy mit is olvas. Ez hasonló ahhoz, amikor a személy belép egy parfüm üzletbe, és még akkor is, ha nem vesz semmit, az illatok rajta maradnak. ”

– Rabbi Moshe Chaim Efraim Sudilkovból, 

Degel Machaneh Ephraim (Efraim táborának a zászlaja), 

A Zohár könyve egy csodálatos eszköz. Képes a meglepő felfedések bámulatos világát megnyitni számunkra. A Zohár olyan, mint egy kapu az aktuális világra, mely egyenlőre rejtve van érzékeink elől. Azonban annak érdekében, hogy tudjuk hogyan használjuk a Zohár erejét hatékonyan, meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan is olvassuk megfelelően.

Az alábbi öt szabály összefoglalja a könyv teljes tartalmát, és segít minket abban, hogy felkészítsük magunkat a Zohár ösvényén való csodálatos utazásra.

I. szabály – A szív az, ami megért

Ne keressünk intellektuális megértést

A Zohár könyvét a szívünkkel tanuljuk, azaz a vágyon és az érzelmeken keresztül.

Mit jelent mindez?

Másfajta tanulással ellentétben, mely inkább az adatok és tények intellektuális felfogásán múlik, itt egy teljesen másféle megközelítésre van szükség. A Zohár tanulása belső változásokat vált ki bennünk, és felkészít minket arra, hogy egy rejtett igazságot kapjunk meg.

Sikerünk nagysága csakis azon múlik, hogy mekkora mértékben sóvárgunk arra, hogy felfedjük ezt az újfajta valóságot. Ezért itt nincs szükség előzetes tudásra, képességre vagy valami különleges intelligenciára. Az egyetlen dolog, ami nélkülözhetetlen, hogy legyen egy valódi vágyunk, a szemünket tárjuk szélesre, a szívünket megnyissuk, és mindent „felfaljunk”.

II. szabály – Az ember az egy kicsiny világ

A szavakat helyesen kell interpretálni

A Zohár könyve rengeteg leírást és koncepciót tartalmaz, melyeket látszólag ismerünk a világunkból, olyanok ezek, mint például a tenger, a hegyek, a fák, a virágok, az állatok, az emberek, az utazások. Fontos azt megérteni, hogy ezek a részletek, események, képek, amiket a könyv megemlít, nem a körülöttünk lévő úgynevezett külvilágról beszélnek, hanem csakis arról szólnak, amik magunkon belül történnek.

Amikor a Zohár könyvét olvassuk, akkor ezeket a szavakat úgy kell értelmeznünk, mint belső cselekedetek kifejeződéseit, melyek a lelkünkön belül történnek azért, hogy a szöveget hídként lássuk, mely a legmélyebb vágyainkhoz és tulajdonságainkhoz vezet minket.

III. szabály – A reformáló fény

Keresd a fényt

Gyakran halljuk azt, hogy egyfajta különleges sajátossága van a Zohár könyvének.

Ez a tulajdonság a fejlődés természetes törvénye, mely az élet összes folyamatát befolyásolja, és ez egyáltalán nem valamiféle misztikus vagy elképzelt erő.

A kabbalisták elmagyarázzák, hogy a korporális világot teljes egészében a mások kizsákmányolásra irányuló önző vágy irányítja. Míg a spirituális világban kizárólag a szeretet és az adakozás szándéka irányít. Ennélfogva különleges eszközöket kaptunk, melyeknek célja, szerepe az, hogy ellentétes világok között kapcsolatot létesítsen. Másképp mondva, hogy a tulajdonságainkat átirányítsa a spirituális világban létező szeretet és adakozás tulajdonsága felé. Ez a különleges eszköz van úgy nevezve, hogy a „Reformáló Fény”.

A módja annak, hogy ez a Fény hogyan befolyásol minket egyenlőre rejtve van a megértésünktől. Ezért van az, hogy úgy utalunk rá, mint egy Segula (gyógymód, orvosság, csodaerő, csodálatos tulajdonság), vagy mintha egy csoda történt volna velünk. Azonban a kabbalisták számára, akik ismerik a spirituális világot, nem léteznek csodák, csak teljesen érthető természetes folyamatok, melyeket törvények vezérelnek.

Elmagyarázzák ezek a kabbalisták nekünk, hogy olvasnunk kell a Zohár könyvét, és közben arra kell vágynunk, hogy a tanulás során a benne lévő erő befolyásoljon minket.

Fokozatosan elkezdjük majd érezni azokat a belső változásokat, amik a Fény segítségével bennünk történnek. Ennek eredményeképpen a spirituális világ megnyílik, ami pedig először úgy tűnt számunkra, mint egy csoda vagy váratlan esemény, az tiszta és teljesen érthető szabállyá válik.

IV. szabály – Semmi nem képes az akaratot vagy a vágyat legyőzni

Mindannyian tudjuk, hogy micsoda erőfeszítést követel a kisbabáktól, amikor megteszik első lépéseiket ebben a világban, hogy mekkora kitartással dolgoznak azon, amíg ez sikerül nekik.

Ők soha nem adják fel, állandóan, újra és újra próbálkoznak, amíg sikeressé nem válnak. Hasonlóan hozzájuk nekünk is így kell folytatnunk a Zohár tanulását, nagy türelemmel és kitartással, ameddig el nem kezdünk „sétálni” a saját képességeink által a spirituális világot felfedezve.

Az a rendszer, ami szükséges a haladásunkhoz már előre fel lett készítve számunkra, és az egyetlen dolog, amit nekünk hoznunk kell magunkkal az egy hatalmas belső vágy.

V. szabály – Egy emberként egy szívvel

Az összeolvadás a kulcs

A Zohár könyvet tíz kabbalista egy csoportja írta, akik a tökéletes Klit (edényt) építették egymás között, ami egyfajta egyesített akarat, vágy arra, hogy felfedezzék a valóság legmagasztosabb erejét: a Teremtőt.

Csak a közöttük lévő belső kapcsolat, a szeretet és az összeolvadás tette képessé őket arra, hogy áttörjék a korporális világ határait, és felemelkedjenek az Örökkévaló Létezés szintjére, melyről a Zohár beszél.

Hasonló összeolvadást kell építenünk nekünk is egymás között, hogy keressük a kapcsolat erejét, ami Rabbi Shimon Bar Yochai tanítványai között létezett, hogyha szeretnénk követni őket.

A Zohár a szereteten belül született, ennélfogva annak ismételt feltárása a mi generációnkban ugyancsak ebből a szeretetből történhet csak meg.

* * *

Ehhez a fejezethez, ami összefoglalja a könyvet, kiválasztottunk egypár különleges idézetet a Zohárból. Az idézetek közzé magyarázatokat helyeztünk, hogy az segítsen nekünk az olvasás során a helyes szándékot létrehozni és még jobban segítsen minket abban, hogy összekapcsolódhassunk azzal a Fénnyel, ami a Zohárban rejtőzik.

Az javasolt, hogy ezt a rész lassan olvassuk át.

A Zohár könyve, mely a segítőnk a spirituális fejlődésben nem felületes olvasására lett készítve, hanem egy könnyed, nyugodt olvasásra, amihez egy mély belső keresést társítunk.

_____________________________________________________________

„Mi semmi újat nem teremtünk. Az egyetlen munkánk abból áll, hogy beragyogjuk mindazt, ami belül rejtve van.”

Menachem Mendel, Kotzk

___________________________