2 Resz: A vilag szamomra lett teremtve. 5. fejezet: Az Aktualis Valosag

 

Mi álmodozók voltunk

– Zsoltár 126:1

 

A legbonyolultabb, mégis a legérdekesebb téma, ami a Zohár könyvéhez kötődik, mindamellett életünk egyik legérdekesebb témája: a valóságérzékelés.

Az jól ismert, hogy minket számtalan olyan frekvencia hullám vesz körül, melyeket nem vagyunk képesek érzékelni. Azonban létezik egy olyan magasabb információs tér is, melyet „Felső Természetnek” vagy „Teremtőnek” nevezünk.

Képesek vagyunk kapcsolatba kerülni ezzel az erőtérrel, és abból mindent megkapni -érzelmeket, megértést, információt, szeretetet, az Örökkévaló érzetét, és a teljesség érzetét -, ami csak létezik benne, ami mindent kitölt körülöttünk.

A kabbala bölcseletének legfontosabb célja az, hogy megtanítsa nekünk azt, hogy hogyan fejlődjünk saját magunk egy olyan módon, hogy képesek legyünk érzékelni ezt a magasabb információs erőteret.

Ez csak úgy lehetséges, ha magunk belül megváltozunk. Következésképpen, ahogy mi  változunk, magunk válunk azzá az erőtérré, ezáltal hasonlóvá a Teremtő Erőhöz.

Ennél semmi sem egyszerűbb. Ez az erőtér itt van, körül vesz minket, de egyelőre le vagyunk blokkolva, és nem vagyunk képesek felfogni, megérteni.

Semmi sem természetesebb annál, minthogy valaki kapcsolatba kerüljön a Teremtőjével…valójában minden egyes teremtménynek kapcsolata van a Teremtőjével, ahogy az írva van „az egész föld megtelt az ő dicsőségével” kivéve, hogy a személy, egyelőre nem tud erről, és nem érzi ezt. Valójában az, aki eléri a kapcsolatot a Teremtővel, az valójában csak tudatosságot nyer, hiszen a kapcsolat korábban is létezett, csak nem volt ennek tudatában. Ez olyan, mintha a személynek mindig is egy hatalmas kincs lapult volna a zsebében, csak nem tudott róla, és ekkor jön vele szembe valaki, aki elmagyarázza neki, hogy mi is van a zsebében, és akkor ő valóban gazdaggá válik. Pedig korábban is gazdag volt, csak nem tudott róla.

Baal Hasulam – Az utolsó generáció II. rész

Egyenlőre nekünk nincs tudatos kapcsolatunk a Teremtővel, nincs tudatos kapcsolatunk az aktuális valósággal. Olyanok vagyunk, mint aki álmodik és mindenféle eseményeken keresztül megy, miközben azt hiszi, hogy ébren van.

Ez az, ahogy mi ebben a világban létezünk.

A Zohár könyvéhez íródott bevezetőjében Baal Hasulam ezt a helyzetet egy féreg helyzetéhez hasonlítja, aki egy keserű tormába született, és azt hiszi, hogy az egész világ abból a keserű tormából áll. Ez az, ahogy mi is létezünk ebben a világban, miközben fogalmunk sincs arról a tényről, hogy egy hatalmas világ vesz minket körül, mely felvilágosult, kiterjedt és csodálatos. Ez az, ahol a kabbalisták élik életüket, akik már felébredtek ebből az álomból a valódi valóságra. A kabbalisták szerint, amit mi most érzékelünk az egy „elképzelt világ”, és csak amikor ennek fölé emelkedünk, akkor leszünk képesek megérteni azt, ahogy a Zsoltár írja „álmodozók voltunk”.

_____________________________________________________________

Az emberi tapasztalat az idők során és a tudomány fejlődésével nagymértékben felhígította az emberi szellemet

Rav Raiah Kook – A hit fényei 67. oldal.

___________________________

A Zohár Könyve most megjelenik annak érdekében hogy elmagyarázza hogyan érzékeljük a valóságot helyesen, és az sem meglepetés hogy a mai tudomány ugyancsak jelzi hogy a valóság sokkal szélesebb és gazdagabb mint ahogy azt egyelőre felfogjuk. Tudósok azt állítják hogy létezik egy bizonyos “sötét energia”, valamint különböző fehér és fekete foltok léteznek az Univerzumban, hogy léteznek más dimenziók melyeket képtelenek vagyunk érzékszerveinkkel felfogni, vagy a felfogáshoz szükséges eszközöket kifejleszteni.

Emellett amikor más állatokat vizsgálunk látjuk, hogy azok valóság érzékelése különbözik a mieinktől. Méhek, legyek, medvék, békák, kígyók és még a macskák és kutyák is a valóságot teljesen másképpen érzik. Egy kutya például a világot első sorban illat felhőkön keresztül érzékeli. A méh világképe olyan víziók összessége melyeket a szemét alkotó számtalan egységéből nyert.

Különböző lények a valóságot másképpen érzékelik, de legvégül mindannyian abban a valóságban léteznek. De milyen valóságban? Ez egy jó kérdés. És akkor álljon itt egy másik jó kérdés: Amennyiben a személynek hiányzik az egyik érzék szerve akkor az a személy kevesebbet érzékel a valóságból? És mi van akkor ha valakinek nemcsak hogy nem hiányzik érzék szerve hanem helyette van egy extra? Akkor ő egy szélesebb valóságot lát? Talán akkor az egyetlen kérdés az hogy “mi ez az extra érzék szerv”

Abban a valóságban amit most érzékelünk mondhatjuk azt hogy szemüvegre vagy halló készülékre van szükségünk hogy jobban lássunk vagy halljunk. Azonban ha nem tudjuk mi ez az extra érzék szerv amire szükségünk van akkor hogyan szerezhetnénk azt be? Mint ahogy nem érezzük azt hogy szükségünk van egy hatodik ujjra azt sem érezzük hogy szükségünk van egy hatodik érzék szervre. Ennél fogva megmaradunk ebben a világban anélkül hogy szükségét éreznénk hogy a valódi valóságot érzékeljük.

Most pedig próbáljuk megvizsgálni magunkat kívülről egy pillanatra.

Ebben a világban létezünk évtizedeken keresztül, ugyanakkor fogalmunk sincs arról, hogy mi történt előttünk, és mi fog történni miután mi eltávoztunk ebből a világból. Valójában azt se tudjuk, hogy mi az, ami történik velünk ebben a világban, ahol most élünk.

Például tudjuk-e egyáltalán azt, hogy a vágyaink honnan származnak? Vagy, hogy a gondolataink honnan vannak? Mondhatjuk azt, hogy a sötétben élünk, hogy egy hamis érzékeléssel rendelkezünk, és megértjük és irányítjuk az életünket?

Az előző generációban az emberek élete egyszerű volt. Ők valójában csak az alapvető szükségletekről gondoskodtak. Megpróbálták az életüket olyan kényelmesen élni, ahogy csak lehetett, felnevelni a gyerekeiket, és megkapni a fizetségüket a munkájukért. Gyermekeik ugyanazt az életet követték generációról generációra. Amikor így éltük életünket valóban nem volt szükségünk arra, hogy megismerjük mi történik körülöttünk.

De a mai generációban egyre több ember kezd el kérdéseket feltenni az életről. Ezek a kérdések megindítanak minket belül, nem hagynak nyugodni és képtelenek vagyunk eltolni magunktól őket. Nem engedik, hogy egyszerűen csak belevessük magunkat az élet folyamába, mint ahogy azt korábban tettük. Elkezdjük érezni, hogy életünk értelmetlenné válik, ha nem tudjuk meg, hogy mi az életünk értelme. Ez az, ami arra késztet minket, hogy felfedezzük az aktuális valóságot.

_____________________________________________________________

Hogy egy kicsit haladásunk tudományosabbá váljon, csak a kabbala bölcseletére van szükségünk, mivel a világ összes tudományai és tanításai bele vannak foglaltatva a kabbala bölcseletébe.

Baal Hasulam – “A szabadság”

___________________________

Röviden nézzük át, hogy a tudomány hogyan közelítette meg ezt a kérdést az évek során, hogy jobban megértsük azokat az információkat, újdonságokat, amiket a kabbala mutat be számunkra a valóságérzékeléssel kapcsolatban.

A klasszikus megközelítés, melyet Newton vezetett be úgy állítja, hogy létezik egy világ az embertől függetlenül, és e világ formája, állapota az állandó, megváltoztathatatlan.

Ezután jött Einstein, aki felfedezte, hogy az érzékelésünk az relatív és az érzékszerveinket múlik. Ennek eredményeképpen, nem mondhatjuk meg precízen, feketén-fehéren, hogy a körülöttünk lévő világ hogyan is néz ki, mivel mindaz a megfigyelő valóságérzékelésén múlik.

A jelenlegi megközelítés a valóságérzékelésünkről pedig már a quantum fizikán alapul, és azt állítja, hogy maga a megfigyelő befolyásolja a világot, ennél fogva befolyásolja azt a képet, amit lát. A valóság képe az egy bizonyos „átlag”, a megfigyelő tulajdonságai és a megfigyelt jelenség tulajdonságai között.

Nézzünk egy jól ismert példát, hogy jobban megértsük ezt a kérdést:

Egy szónok hatalmas teremben áll és beszél a hallgatósághoz. Azok hallgatják a szavait azokon a hanghullámokon keresztül, amelyek a terem hangszóróin át eljutnak a füleikbe, és a dobhártyáikon rezgést képeznek. Ezek a hanghullámok egy elektrokémiai rendszeren keresztül eljutnak az agyhoz, ahol is az agy megvizsgálja, hogy a felfogott hanghullámok rendelkeznek-e valamiféle hasonlósággal a korábbi memóriaegységekkel, hangformákkal. Ennek megfelelően ezen az elektrokémiai rendszeren keresztül az agy képes dekódolni, és feldolgozni a felfogott hanghullámokat.

Ennél fogva a jelenlegi tudományos megközelítés alapján a valóság képe bennünk épül fel. Valójában képtelenek vagyunk bármit is mondani a minket körülvevő világról, hiszen mi soha nem érzékeljük azt, ami rajtunk kívül van.

A kabbala bölcselete ezt egy lépéssel tovább viszi.

Több ezer évvel ezelőtt a kabbalisták már felfedezték, hogy a valóságnak egyáltalán nincs semmilyen képe.

A Zohár könyvéhez írt előszavában Baal Hasulam azt írja, hogy „Vegyük például a látás érzékelését. Mi látszólag egy széles világot látunk magunk körül, csodákkal megtelve. Valójában mindezt csak saját magunkon belül érzékeljük. Más szóval bizonyos fotografikus készülék létezik az agyunk hátsó felében, mely mindazt, ami bennünk belül létezik azt kivetíti rajtunk kívülre.”

Baal Hasulam elmagyarázza, hogy „Az agyunkban létezik egy bizonyos csiszolt tükör, mely mindent, ami bennünk történik, a saját tulajdonságainkat kivetíti látszólag az agyunkon kívülre, az arcunk elé.”

Hogy ezt illusztráljuk, gondoljuk úgy, hogy egy emberi lény egy lezárt doboz öt nyílással. Ez az öt nyílás a szemek, fülek, az orr, a száj és a kezeink. Ezek a testrészek reprezentálják az érzékszerveinket, melyek látásunkat, hallásunkat, szaglásunkat, ízlelésünket és tapintásunkat adják. Általuk érzékeljük azt a világot, ami látszólag rajtunk kívül létezik.

Mindenfajta benyomás ér minket ennek a doboznak az öt nyílásán át, amiket az ember vágyán és akaratán keresztül az agy feldolgoz a memóriájában rendelkezésre álló tapasztalatok által. Az eredménye ennek egy bizonyos valóságérzékelés, egy valóságkép, amely a már korábban említett képernyőre van vetítve az agyunk hátulsó részében.

Szándékosan egy olyan módon lettünk teremtve, hogy az érzékszerveink a világról egy elképzelt képet alkossanak, mely látszólag rajtunk kívül létezik. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy fokozatosan megvizsgáljuk, hogy mi is a valódi azon a képen, amit  látunk.

_____________________________________________________________

Én rátekintettem az örökkévaló világra, és ez a világ csak azokon az igazakon nyugszik, akik képesek szívük vágyát irányításuk alá vonni.

Zohár mindenkinek – VaYera (Az Úr megjelent fejezet) 239. pont

___________________________

Hogyha tovább akarunk lépni a jelenlegi állapotunkból azért, hogy kiterjesszük a valóságunkat, és ha akarjuk tudni, hogy hol is vagyunk, miért létezünk, akkor csak azzal kell foglalkozni, ami magunkon belül található, ami a mi saját akaratunk, vágyunk.

Bennünk mélyen létezik egy vágy, egy akarat és ez az, ami minket az érzékszerveinket keresztül működtet, és ugyancsak ez működteti értelmünket és gondolatainkat.

Néha látszólag nem látjuk a világot, lezárjuk magunkat belül, és nem figyelünk arra, hogy mi zajlik kívül. Valójában az történik, hogy a vágyunk úgymond leválik, mintha tudattalanná válna.

Néha a vágyunk annyira intenzív, hogy arra kényszerít minket, hogy szinte „felfaljuk” az egész világot, és olykor egyszerűen kialszik, mint egy gyertya.

Miért öregszenek az emberek?

Mindez azért van, mert többé már nem akarják felfogni ezt a világot. Ez nehézzé válik számukra, és a testük már nem működik tovább. Valójában fokozatosan elkezdünk hanyatlani, haldokolni már középkorunk idején. Ám nem a testünk az, ami elkezd meghalni, hanem a bennünk lévő vágy, akarat azáltal, hogy elveszíti motivációját, hogy tovább haladjon.

Azok az emberek, akik elkezdenek spirituálisan fejlődni újabb energiát és vágyat kapnak a haladásra. Ők olyanok, mint a gyermekek állandóan tele vannak akarattal és vággyal. Minden egyes nap egy megerősödött életkedvvel, erős inspirációval ébrednek fel.

Ez a vágy az, ami különböző szükségleteket ébreszt fel bennünk, és ez határozza meg, hogy mi az, amit látunk, vagy nem látunk magunk körül.

Például az a személy, aki szülővé válik, olyan boltokat és szükségleteket kezd el észrevenni maga körül, amik a gyermekeihez tartoznak. Azok az üzletek, amik pedig addig érdekelték érdektelenné válnak, és bár a gyermekboltok korábban is körülette voltak, nem vette észre, mivel nem volt szüksége rájuk. Most viszont, hogy megszületett a gyermeke hirtelen ezek váltak a legfontosabbá.

Az akaratunk, vágyunk önközpontú, ennél fogva arra kényszerit minket, hogy csak azt érzékeljük a világból, ami nekünk fontos, vagy számunkra káros. Mindez azért van így, hogy közelebb kerüljünk az élvezetekhez, és távol tudjuk tartani magunkat a rossz dolgoktól. Minél inkább fejlődik az önző vágyunk és azzal együtt az értelmünk, annál jobban megértjük, érzékeljük és irányítjuk a világot a saját szempontunkból.

Ennél fogva a valóságérzékelésünk kiterjed, mégis bármennyire is kiszélesedett az érzékelésünk, egyszer s mindenkorra ez a valóságérzékelés nagyon korlátozott. Hiszen ez azon az öt érzékszerven múlik, mely a fizikai életünk érzetét adja nekünk. Testünk semmiben nem különbözik más állatok testétől, ennél fogva ezt a fajta valóságérzékelést úgy határozhatjuk meg, mint „a valóságérzékelés az állati szinten”. Abban segít nekünk a Zohár könyve – hiszen a témája az, hogy hogyan érjük el a valóságérzékelést a valódi emberi szinten -, hogy egy szélesebb valóságot élhessünk meg, amit az önző vágyunk nem korlátoz.

Amit mi az akaratunkon, a memóriánkon és az öt érzékszervünkön keresztül érzékelünk, azt úgy hívjuk, hogy „ez a világ”.

Mivel az akaratunk és a memóriánk csak a mienk, így ugyanolyan korlátozottak vagyunk, mint az egyéni sejtek a testünkben.

Vágyainkat össze kell kapcsoljuk mások vágyaival ahhoz – azokkal, akik látszólag rajtunk kívül vannak, de valójában testünk részei -, hogy érezzük az egész valóságot, az információ magasabb erőterét. Más szóval annak érdekében, hogy érzékeljük a valódi valóságot helyettesíteni kell saját eredeti vágyunkat, akaratunkat, és a belső önző vágyból, akaratból át kell lépnünk egy külsőbe.

Az a szabály, hogy „szeresd felebarátodat, mint saját magadat” nem egy morális törvény, mely arra kényszerít bennünket, hogy szeressünk más embereket.

Ehelyett ez egy eszköz, melyen keresztül képesek leszünk az egész valóságot magunkhoz kapcsolni. Általában szeretünk bizonyos embereket, vagy nem szeretjük őket, de lehetünk semlegesek is velük szemben. Ez a fajta megközelítés abból származik, hogy másokat úgy érzékelünk, mintha rajtunk kívül léteznének.

Amikor viszont ezeket a részeket magunkhoz csatoljuk, akkor fogunk teljessé válni, és elkezdjük a valódi valóságot érzékelni.

Miért lettünk így teremtve, látszólag leszakítva a valós valóságról?

Minden azért van, hogy mi magunktól képesek legyünk ezeket a látszólag kívül lévő részeket magunkhoz csatolni. Ezen keresztül megtanuljuk tanulmányozni azokat a folyamatokat és jelenségeket, melyek a valódi valóságban léteznek, és ezáltal tudunk majd hasonlóvá válni a Teremtő Erőhöz.

Baal Hasulam mindezt a következőképpen írja le:

Csak annyit kell tennünk, hogy begyűjtsük azokat a leszakadt, élettelen testrészeket, melyek látszólag kizuhantak a lelkünkből, és azokat ismét egy testé kell, hogy összekapcsoljuk. Ebben az újonnan teljessé vált testbe a Teremtő majd behelyezi az Ő istenségét, állandóan, megállás nélkül, és akkor a hatalmas megértés szökőkútja és a magasztos fény folyamat olyanná válik majd, mintegy soha ki nem apadó forrás, és akkor bárhol ahova szemünket vetjük az áldva lesz.

Baal Hasulam 4. levél.

A helyes valóságérzékelés a legfontosabb dolog számunkra, nem csupán egy elméleti téma a magasröptű beszélgetésekhez. Amit mi látunk az valójában csak a belső tulajdonságaink kivetülése. Baal Shem Tov nagyon sokat beszélt arról, hogy a világ csak egy tükör a személy számára:

Az aki bármi hibát lát barátjában, úgy kell tekintse mintha csak egy tükörbe tekintett volna. Hogyha a személy arca koszos, akkor ezt látja a tükörben. Hogyha a személy arca tiszta, akkor nem lát semmilyen hibát a tükörben. Amilyen a személy maga, azt látja a tükörben. Ez jelenti azt, hogy “Szeresd felebarátodat mint saját magadat”.

_____________________________________________________________

Ez egy megváltoztathatatlan törvény a kabbalisták számára, hogy „bármi, amit nem vagy képes elérni, azt ne határozd meg névvel vagy szóval”.

Baal Hasulam – “A kabbala bölcseletének esszenciája”.

___________________________

A valóságérzékelés az olyan téma, ami világosan megkülönbözteti a kabbala bölcseletét a filozófiától, vallástól és tudománytól. A kabbala egy gyakorlati tanulási módszer, mely képes a személyt állapotról – állapotra vezetni a saját egyéni fejlődésében. A kabbala is instrukciókat ad a kutatóknak, hogy mit tegyenek, képes megvizsgáltatni velük az eredményeket, mi az ami várható a kísérletek során, és elmagyarázza azok okát, mint bármilyen más tudományos módszer. A kabbala viszont semmilyen elméleti magyarázatot nem nyújt az olyan állapotokhoz, amiket a személy nem képes a gyakorlatban, és teljes tudatossággal végrehajtani és érzékelni.

A Zohár könyvéhez íródott előszó a valóságérzékelést négy részre osztja, ami az anyag, az anyagba öltözött forma, az absztrakt forma és az esszencia.

Ezen túl meghatározza azokat a határokat, melyeken keresztül a teljes valóságérzékelés lehetséges, ami pedig nem más, mint az anyag, és az anyagba öltözött forma.

Az absztrakt forma és az esszencia felfoghatatlan egy nyilvánvaló módon, vagy egy olyan módon, hogy az vizsgálható, ellenőrizhető legyen, ennél fogva a Zohár könyve egyáltalán nem foglalkozik ezekkel. Ezzel szemben a filozófusok beszélnek absztrakt formáról, a vallás pedig az esszenciával foglalkozik. Tehát a kabbala bölcselete teljesen különbözik a filozófiától és a vallásoktól abban az értelemben, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képesek vagyunk realisztikusan, tudományosan felfogni és megvizsgálni.

Akkor hogyan hasonlíthatjuk a kabbala bölcseletét más tudományokhoz?

Vannak hasonlóságok és vannak különbségek. A hasonlóság az, hogy a személy nem elképzeli, hogy mi az, ami a vágyába belép, hanem megvizsgálja azt. A különbség pedig a vágy típusára vonatkozik. Az evilági tudományok, a korporális világ tudományai azt vizsgálják, ami a belső, önző vágyon keresztül felfogható. A kabbala tudománya azt vizsgálja, ami a külső, önzetlen vágyon keresztül érzékelhető.

A kabbalában a kutatás akkor kezdődik, amikor a személy már összeolvadt mások vágyával. A kabbala bölcselete úgy van nevezve, hogy „az igazság tudománya”, mivel a valódi valóságot tanulmányozza, és nem az elképzelt valóságot, ami csak rajtunk múlik, és a saját vágyunk, akaratunk által van korlátozva.

A korporális, fizikai tudományokban a személy lehet kegyetlen és egy rosszindulatú egyén is, és egyben lehet egy hatalmas tudós. A kabbalában a kutatás azon múlik, hogy a személy mekkora mértékben változik meg belül. Minél inkább képesek vagyunk eltávolodni az önszeretettől mások szeretete felé, annál sikeresebben tudjuk tanulmányozni azt, ami rajtunk kívül található.

A személyes korrekciónk és ennek a bölcsességnek az elérése elválaszthatatlan egymástól. A személy csakis akkor lesz képes a teljes valóságot érzékelni, amikor korrigálja magát. A spirituális elérés 125 szintje valójában nem más, mint a személynek a másokkal való kapcsolatának a 125 szinten keresztül történő korrekciója.

Az, hogy a személy képes-e olvasni, vagy írni, hogy egy briliáns tudós, vagy egy teljesen bolond, hogy jó tanuló esetleg, vagy sem az teljesen jelentéktelen. Csakis amikor a személy korrigálja magát másokkal való viszonyában, akkor válhat bölccsé. Ez nem azt jelenti hogy a kabbalának nincs szüksége intellektusra, azonban ez egy másfajta intellektus, ami annak eredményeképpen jön, amikor a személy korrigálja belső vágyát.

Ahhoz, hogy az aktuális valóságot érzékeljük, azaz érzékeljük az igazság világát, ki kell lépnünk magunkból, és meg fogjuk ismerni, hogy mi az, ami valójában létezik. Akkor felfedezzük majd, hogy az élet nem a személy biológiai testén múlik, biológiai érzékszervén vagy belső akaratán, vagy a memóriáján. Ehelyett az élet csakis azon múlik, hogy a személy hogyan képes kapcsolódni mindazzal, ami látszólag rajta kívül létezik – mások vágyához.

A Zohár könyvét felhasználva (mely a képességet nyújtja számunkra, hogy megvalósítsuk a természet alaptörvényét, amely a „szeresd felebarátodat, mint saját magadat” törvénye) képesek leszünk az illúziószerű világ fölé emelkedni, és tovább lépni a valós világ érzékelése felé. Bár a biológiai testünk egy idő után meghal, ez nem fogja megakadályozni azt a képességünket, hogy a valódi világban örökké éljünk. Spirituális életünk folytatódni fog, mivel már egy magasabb, nagyobb kozmikus akaratban, vágyban fogunk létezni, éss ebben a kozmikus vágyban, akaratban fogjuk megtalálni valódi énünket.

_____________________________________________________________

Az ember vágyának, akaratának a valódi értéke még nem ismert, és azt sem tudjuk, hogy annak szintje mennyire szükséges és fontos a valóságban. Mindez csak a Tóra titkain keresztül kerül majd felfedésre. Ennek a felfedése lesz majd a tudomány megkoronázása.

Rav Raiah Kook – Titkos fények 3. fejezet 8. oldal.

___________________________