Rabbi Akiva

Rabbi Akiva i.sz. I-II. században élt. Ő volt a legfontosabb bölcse generációjának. Vezető pedagógus volt, idejének legfontosabb kabbalistája. Részt vett kora legfontosabb spirituális szövegeinek írásában, a Mishnáhban és a Háláchában. Ugyanakkor ő volt a spirituális vezetője a Bar Kokhba felkelésnek, és ő volt az az ember, aki feltárta a világnak a szeretet törvényét. Negyvenéves koráig írástudatlan pásztor volt, aki egyszerű életet élt. Soha nem álmodott arról, hogy egyszer csak az élete drámaian megváltozik.

A fordulópont

A fordulópontig Rabbi Akiva úgy dolgozott, mint egy pásztor Kalba Savua számára. Negyvenéves kora körül kényelmetlenül kezdte érezni magát, és egy belső indítást érzett, hogy megismerje az élet értelmét és azokat a szabályokat, melyek az életet irányítják. Abban az időben beleszeretett Rachelbe, Kalba Savua lányába, aki akkoriban Jeruzsálem egyik leggazdagabb és legtiszteletreméltóbb embere volt. A lány apja nem örült annak, hogy a Rachel beleszeretett ebbe az egyszerű emberbe. Ahogy azonban a romantikus történetekben lenni szokott a szerelem győzedelmeskedett, és a szerelmesek összeházasodtak Kalbasavua akarata ellenére.

A Talmud szerint (mely a Mishnah kommentárja), Rachel volt az, aki elkezdte bátorítani Rabbi Akivát, hogy hagyja el otthonát, és kabbalát tanuljon a generáció legnagyobb kabbalistáitól. A szíve mondta neki, hogy csakis a kabbalán keresztül találhat férje választ égető kérdéseire. Megeskette őt, hogy nem térhet haza mindaddig, ameddig el nem érte a felső világ törvényeit. Felesége áldásával spirituális útja elkezdődött.

Rabbi Akiva három nagy kabbalistával tanult, Rabbi Elezárral, Rabbi Joshuával és Nahummal, Gamzu emberével. Szintről szintre emelkedett a spirituális létra fokain, lassan elhagyta tanárait, és végül generációjának vezető kabbalistájává vált. Amikor rájött, hogy többé nem tanulhat mentoraitól, létrehozta saját jesiváját. A bölcsesség szava gyorsan terjedt, és végül huszonnégyezer tanítványa volt az ország minden részéről, akik eljöttek, hogy tőle tanuljanak.

A szeretet törvényének felfedezése

Rabbi Akiva különleges tanítómódszere képes volt testvéri szeretet létrehozni tanítványai között.

A fizikai világ ugyanezeket a törvényeket követi, azaz a Teremtőt, mely a spirituális világban uralkodik. Ennél fogva, amikor a személy a szeretet törvényét követi, akkor egyensúlyba kerül a természettel, ugyanolyan teljesnek érzi magát és örökkévalónak, mint a természet rendszere, de amikor mi önszeretetből cselekszünk a testvéri szeretet helyett, akkor szenvedünk, és boldogtalannak érezzük magunkat.

_____________________________________________________________

„Boldogság vagy boldogtalanság nem magunkon kívülről származik, hanem a közvetlen következménye annak, hogy mennyire vagyunk hasonlóak a természethez (a Teremtőhöz). A Teremtő semmi mást nem ad nekünk, kizárólag jó dolgokat, mivel ő maga a szeretet ereje, de amennyiben mi ellentétesek vagyunk vele tulajdonságaink által, akkor képtelenek vagyunk ezt a szeretetet és jóságot elfogadni tőle. Ez az oka az összes fájdalomnak és balszerencsének a világban.”

___________________________________________________________________

Rabbi Akiva felfedezte, hogy a Természet Törvénye, a Szeretet Törvénye állandó és megváltoztathatatlan. Megtanulta, hogy amikor megváltoztatjuk a többiek felé való hozzáállásunkat, akkor elkezdjük érezni, hogy a valóság is megváltozik. Felismerte, hogy az önző viszony az oka minden egyes szenvedésnek a világban. Az ego, vagy ahogy a kabbalisták hívják, az „önszeretet”, bezár minket abba a nagyon korlátozott valóságba, amit mi most egyelőre érzékelünk, látunk, és nem engedi, hogy az élet örökkévaló spirituális dimenzióját érezzük. Az egyetlen módja annak, hogy az örökkévalóságot érzékeljük, és átéljük, hogy megváltoztatjuk a másokhoz való hozzáállásunkat.

Rabbi Akiva így foglalta ezt össze híres alapelvében, „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, mivel ez a Tóra (tanítás) legfontosabb szabálya.

A Bar-Kochba felkelés

I.sz. 132-ben Simon Bar Kochba vezetésével Judea királysága felkelt a rómaiak ellen. Úgy tűnt, hogy sikeresek lehetnek egy ideig, amikor a rómaiak visszavonulásra kényszerültek. A rómaiak kétségbeesésükben segítséget hívtak, és amikor új seregek érkeztek, akkor a háború kimenetele fordulatot vett. A rómaiak elpusztítottak mindent, ami az útjukba került, és teljesen meghódították Judea királyságát. Több tízezer zsidót öltek meg, és akiket elfogtak rabszolgaságra ítélték.

Bar Kochba felkelésének leverése volt a kezdete a kabbala történetének legfontosabb időszakának. Judea fizikai pusztulása, valójában az emberek spirituális hanyatlását jelképezte. Ennek a hanyatlásnak a legnyilvánvalóbb szimbóluma volt Aelia Capitolina pogány városának megépítése Jeruzsálem romjaira. A kabbalisták, akik a pusztítás ellenére folytatták tanításaikat halálra lettek ítélve és meg lettek kínozva. Rabbi Akiva is egyik áldozatává vált ennek. Bár folytatta a kabbala tanítását és terjesztését, előbb-utóbb a rómaiak elkapták, Caesarea-ba küldték, ahol börtönbe vetették, majd később a római helytartó által brutálisan kivégezték.

Két csapás Rabbi Akiva munkájára

Az elmúlt 5000 év során az emberiség az egoizmus és az önzőség számtalan kitörését élte át. Mindegyik abban nyilvánult meg, hogy az emberek többet akartak, mint amit korábban megkaptak. Mindegyik kitörés megváltoztatta a történelmet.

Az első Bábelben történt, Ábrahám idejében, a második Mózes idejében, a harmadik pedig Rabbi Akiva idejében.

Ennek az utolsó ego-kitörésnek az volt az eredménye, hogy Rabbi Akiva tanítványai közötti testvéri szeretetet alaptalan gyűlölet váltotta fel. Ez okozta a tanítványainak a spirituális hanyatlását, akik többé már nem voltak képesek a spirituális világot érzékelni, hanem visszaestek ennek a világnak az érzékelésébe. Miután a tanítványai alaptalan gyűlöletbe zuhantak, újabb csapás érte őket. Egy furcsa járvány áldozataivá váltak, ami gyakorlatilag mind a huszonnégyezer tanítványt megölte, öt kivételével. A maradék öt tanítvány azért élte túl, mert megtartották egymás között a testvéri szeretetet.

Az öt túlélő egyike volt az az ember, aki folytatta Rabbi Akiva tanításait, és azokat írásba foglalta, az ő neve Rabbi Shimon Bar Yochai, aki később a Zohár könyvét írta.