A tengeri szörnyek

“Gyere velem a Fáraóhoz”, azt kellett volna mondania, hogy „menjél a Fáraóhoz”, de ő beengedte Mózest termeken belülre az egyik tengeri szörnyhöz, melyből számtalan szint származik. Mózes megijedt, és nem ment közelebb, kivéve azokhoz a Nílusokhoz, melyek az ő saját szintjei, de ő félt ettől a tengeri szörnytől, és nem ment közel hozzá, mivel látta, hogy az a magas gyökerekben gyökeredzik.

Mivel a Teremtő meglátta, hogy Mózes félt, és egyetlen felső, kijelölt küldött sem volt  közelebb hozzá, a Teremtő azt mondta: „Lásd én ellened vagyok Fáraó, Egyiptom királya, te vagy a nagy szörny, mely a folyók mélyén lakozik.”

A Teremtőnek háborút kellett vívnia ellene, és senki más ellen, ahogy az írva van: „Én és nem egy küldött”. És ők elmagyarázzák annak a szörnynek a bölcsességét, amely a Nílus mélyén rejtőzik azoknak, akik az „úton haladnak”, akik ismerik az ő mesterük titkait.”

Zohár mindenkinek, Bo (Gyere) fejezet, 36-38. pontig

A Zohár könyve rólunk szól. Elmagyarázza nekünk, hogy mi történik bennünk, és csakis bennünk, bár néha egy nagyon furcsa módon, amely úgy tűnik, mint egy esti mese, vagy valami történelmi könyv története.

Mi rendelkezünk tüdővel, vesével, léppel és más testrészekkel, de mindemellett érzéseinken belül nagyon sok vágy, tulajdonság, gondolat és hajtóerő található.

Más szavakkal a fizikai testen túl létezik bennünk egy emberi lény is.

Ki ez az emberi lény bennünk?

Amennyiben megnyitjuk a lelkeinket és megvizsgáljuk azokat, akkor megtaláljuk majd, hogy a Zohár szerzői miről írnak. A bennünk lévő emberi lényben olyan tulajdonságok találhatók, amiket úgy ismerünk, hogy „Mózes”, „Fáraó”, „szörnyek”, „Nílus” és így tovább. Ezeket mind magunkon belül kell megtalálnunk.

Mit kapunk azáltal, hogy ezeket a tulajdonságokat megkeressük magunkon belül?

Valójában semmit nem ad nekünk. Azonban azáltal, hogy megpróbáljuk ezeket a tulajdonságokat magunkon belül megtalálni, magunkra vonzunk a „Reformáló Fényt”, és ez az, amit nekünk akarnunk kell.

Nincs azzal probléma, hogyha valamit félre értünk. Még akkor is, ha mindent teljesen fordítva értünk az sem okoz semmilyen különbséget. Az egyetlen dolog, ami fontos nem más, mint az erőfeszítés.

Tegyük fel, hogy a személy kimegy a tanteremből a Zohár lecke után, és azt gondolja: „Nekem ez ma nagyon jól ment. Úgy éreztem, hogy valóban megértettem, hogy Mózes és a Fáraó mit is jelent magamon belül”.

Mégis ennek sincs semmi jelentősége, mert lehet, hogy legközelebb ugyanez a személy azt mondja: „Én ma semmit nem értettem, ez teljesen szárazon hagyott engem. Egy vagy két percen túl még csak fókuszálni sem tudtam”.

Azonban, pontosan ez a pár perc az, amit a személy a leckéből nyert.

Nem ok nélkül írta Baal Hasulam a Tíz Szfíra tanulmányának a bevezetésében, hogy a rejtettség állapotai azok, melyekben a személy képes valóban erőfeszítést tenni.

Az, aki erőfeszítést tesz a sötétség során, és úgy érzi, hogy mindez értelmetlen, meg kell hogy értse, hogy pontosan ezek az állapotok a legfontosabb állapotok. Amikor a személy keményen dolgozik anélkül, hogy bármit is kapna, ami felélénkíti az egóját, a büszkeségét, az értelmét anélkül, hogy úgy érezné, hogy valami jó spirituális fejlődéshez jutott. Pontosan azokat az állapotokat kell üdvözölni, amik szárazak és üresek, mivel ezeken az állapotokon keresztül növekszünk.

“És Isten megteremtette a hatalmas tengeri szörnyeket ”, mely a bálna és annak női társa. Az a szó, hogy szörny „héberül”a Jud betűje nélkül íródik, mivel ő megölte a nőt, és a Teremtő felemelte a nőt az igazakhoz. Ennélfogva csak egy szörny maradt, és az is jól ismert, hogy ez a bálna az egy színtiszta hal.

A bálna és az ő női párja nagyon magas gyökérről származnak. Mindez azért van, mivel a tenger az a Malchut, mely a Hochma részletéből származik, és a legfontosabb az összes tengeri teremtmények között a bálna. Ennek okán ő a Hochma teljessége a tengerben, bár ő nem közvetlenül a Hochmából terjed ki, hanem abból a Bináhból, mely visszatért a Hochmához, és ennek a Bináhnak a bal vonalából terjed ki a bálna, mely pont van a Suruk pontjának nevezve. Ezért lett írva róla „és Isten megteremtette a hatalmas tengeri szörnyeket”, mivel a Binah van Beriának (Teremtésnek) nevezve.

És mégis a helye nem maga a tenger által van meghatározva, mely a Malchut de Acilut. Ehelyett a helye a Beria világában lett megteremtve, az Acilut világán kívül, a Malchut de Acilut alatt, mely a tíz Nílust jelenti”

Zohar for All, Bo [Come], Item 39

Mit ad nekünk ez a kép, ha nem értjük meg azt, és nem is tudjuk, hogy hogyan kapcsolódik hozzánk. Baal Hasulam képes lett volna elmagyarázni a Zohár szövegét egy kicsit érzelmesebb stílusban, egy kicsit közelebb hozva hozzánk azon a magyarázatán túl, ami a kabbala nyelvezetére épül. Ehelyett ő helyet ad nekünk az erőfeszítésre, mivel pont az visz minket a célhoz, amikor keressük, hogy a jelentés mire szolgál, és az hol történik bennünk.

Mi most is az Ein Sof végtelen világában vagyunk, de ugyanakkor 125 rejtettség létezik a jelenlegi érzékelésünk és az Ein Sof között.

Meg kell próbálnunk érezni valós állapotunkat egyre színesebben, egyre tapinthatóbban, hogy „visszanyerjük eszméletünket”.

Ezt a történetet pontosan azért kaptuk, hogy nekifogjunk a keresésnek.

A keresés új tulajdonságokat és vizsgálatokat hoz majd létre bennünk, melyekkel elkezdünk olyan dolgokat érezni, amiket most képtelenek vagyunk. Ha ezt nem tesszük, akkor a spirituális érzékelés képessége nem fejlődik ki bennünk.

Szükség van egy erőfeszítésre a részünkről, ahogy az írva van: „A jutalom az erőfeszítéstől függ”.

Semmi más nincs itt mint az erőfeszítés, ezért lett az mondva: „Te keményen dolgoztál és találtál, azt hidd el”.

Mikor jön majd ez a találás?

Amikor a Felső Fény majd befolyásol minket a megfelelő módon, és a spirituális érzékelés ki lesz elégítve bennünk az első szint szerint.

A tudásnak itt nincs jelentősége, csakis a vágynak, az akaratnak van. Nekünk akarnunk kell, hogy érezzük azt, ami valójában történik, és nem a szavakkal kell foglalkoznunk. A „spirituális elérés”, ahogy azt Hazon Ish mondta: „mindez a Lélek finomságának egy magasztos hajlama” (Lábjegyzet, 1.pont)  .

Mindezt csakis a szív akaratával lehet elérni, intellektussal lehetetlen.

Szándékosan történt az, hogy a Zohár könyve ilyen érthetetlen nyelven íródott. Amikor megnyitjuk ezt a lezárt kaput, akkor lépünk be a spiritualitásba újra és újra, nap – nap után anélkül, hogy megértenénk mi is történik; haladunk egy olyan állapot felé, ahol hirtelen elkezdünk majd érezni valamit. Azon a ponton minden egyes szóra belső reakciók és válaszok ébrednek fel bennünk, és ezután mi elkezdjük természetszerűleg érezni, ahogy egy új valóság formálódik meg, és egy új világ épül fel bennünk.

[1] Rabbi Abraham Isaiah Karlitz 1878-1973. A hit és magabiztosság könyvéből