A barátok

Mind azok a barátok, akik nem szeretik egymást, eltávoznak a világból idejük előtt. Az összes barátok Rashbi idejében szerették a Lelket, és szerették a Szellemiséget közöttük. Ezért van az, hogy az ő generációjában a Tóra titkai feltárultak. Rabbi Shimon azt mondaná: „Mind azok a barátok, akik nem szeretik egymást azt okozzák maguknak, hogy letérjenek a helyes útról”. Sőt mi több, ők kárt okoznak a Tórában, mivel a Tórában szeretet, testvériség és igazság található.

Ávrahám szerette Izsákot, Izsák szerette Ávrahámot és ők összeölelkeztek. És mindkettőjüket Jákov megragadta, szeretettel, testvériséggel. És ők lelkeiket egymásnak adták. A barátoknak ugyanígy kell lenniük, és nem szabad károsítani őket, mivel amennyiben a szeretet hiányzik belőlük, akkor a pátriárkák, azaz Ávrahám, Izsák és Jákov értékét is károsítják. Mivel Ávrahám, Izsák és Jákov, a Chesed,, Gevurah és Tifferet.

Zohár mindenkinek, Ki Tisa (Amikor te magadhoz veszel) fejezet, 54. pont.

A Zohárt a kabbalisták egy csoportja írta. Ennélfogva azt csak egy csoport keretein belül lehet megérteni. Azért, hogy összekapcsolódjunk azzal, ami a könyvben rejtve van, más emberekkel kell összeolvadnunk, akik erre sóvárognak. Ekkor ezek az emberek együtt egy csoportot formálnak.

Csakis a közöttünk lévő kapcsolat tesz minket képessé arra, hogy megnyissuk a könyvet. Mivel mindaz amiről a könyv beszél az a lelkek között található. Amennyiben mi össze akarunk olvadni, akkor válnak a vágyaink „lelkekké”, és akkor a közöttük lévő kapcsolaton belül felfedezzük a Teremtőt, azt a Fényt, mely mindannyiunkat összeköt.

„Milyen jó is és kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak, egységben, ugyancsak.” Itt vannak ezek a barátok, ahogy elválaszthatatlanul együtt ülnek. Először olyan embereknek tűnnek, akik háborúzni akarnak egymással, akik meg akarják ölni egymást, és utána visszatérnek a testvéri szeretet állapotába.

A Teremtő ezt mondja róluk: „Milyen jó is és kellemes, amikor a testvérek együtt lakoznak, egységben, ugyancsak.”. Az a szó, hogy „ugyancsak”, a közöttük lévő Istenség jelenlétét jelzi. Sőt mi több, a Teremtő meghallja az ő szavaikat, boldog és elégedett velük.

És ti, a barátok, akik itt vagytok, ahogy összeolvadásban és szeretetben voltatok korábban, mostantól nem távolodtok majd el egymástól, egészen addig, ameddig a Teremtő örömét nem leli bennetek és békét nem hív rátok, és akkor a ti érdemetek által, béke lesz a világban. Ez a jelentése azoknak a szavaknak, hogy „A testvéreim, és a barátaim érdekében had mondjam, legyen béke bennetek””

Zohar Mindenkinek, Aharei Mot [A Halál Után], 65-66 pontok

Amennyiben nem figyelünk oda a közöttünk lévő egységre miközben a Zohárt olvassuk, akkor pont a lényegről fogunk lemaradni.

De várjunk csak! Mindeddig azt mondtuk, hogy nekünk ezeket a dolgokat, magunkon belül kell éreznünk. Azaz, hogy a Zohár által megemlített részleteket magunkon belül kell keresnünk. Most pedig azt mondjuk, hogy más barátokkal kell összeolvadnunk, egy rajtunk kívül lévő csoporttal.

Akkor nincs itt valamiféle ellentmondás?

A lényeg az, hogy a csoport sincs rajtunk kívül. Emlékeztetni kell magunkat minden egyes pillanatban, hogy mindaz, amit mi úgy érzünk, mintha az rajtunk kívül lenne, az valójában bennünk van

A bennünk levő “én” koncepcióját össze kell kössük a bennünk levő “mások” koncepciójával. Mi nem érzünk “másokat” akik a testünkön kivül léteznek. Ehelyett ők is bennünk vannak, a vágyainkon belül. Ez az ahogy a mi saját vágyaink vannak felosztva. Léteznek belső Kelim (edények) és külső Kelim (edények) és nekünk csak a közöttük levő kapcsolatot kell kijavitanunk. És a csoportban, körülöttünk levő emberek az elsők akiket mi képesek leszünk elsőként “magunkhoz” kapcsolni.